Trianon kapcsán már rengeteg dolog elhangzott a centenáriumon Sokan sokféleképpen értékelték az eseményeket. Az ünnepségek, megemlékezések túlnyomó többségét a ma hazánkat vezető kormánypárt ideológiája lengte át. A megemlékezés sorozat végére ezért nem is csoda, hogy oda jutottak: aki nem állt be mögéjük a sorba, az nem is magyar. Ezt a gondolatot a Népszavában publikáló kutató feszegette, Csepelen pedig Pákozdi József (a Jobbikból kizárt, a bucka által megtagadott) alpolgármester találta meg (egyedüli ügyeletes hibásként) a DK-t az internetes közösségi hálón.

Az országban és Csepelen is a DK volt az egyetlen párt, aki fel merte vállalni azt, hogy ebben a kérdésben is demonstrálva szembemegy a Fidesz nemzetet megosztó politikájával. A Demokratikus Koalíció helyi szervezetei, - benne a csepeliekkel - úgy vélték, hogy Trianon kérdésében a siránkozás, a balsorsverés, és az ellenségeink velünk szembeni összeesküvése nem elegendő, és főleg nem kiútkereső erő. A Fidesz által uralt centenárium pedig erről szólt! Kiegészítve természetesen az aktuális habonyi-rogáni propaganda gondolatokkal.

Egy szemernyi realitás, egy fikarcnyi előremutatás

ezekben a rendezvényekben, ezeken a megemlékezéseken nem volt. Így aztán a DK-nak semmi keresnivalója egy ilyen pártideológia vezérelte hajlongáson nincs! A Fidesz trianoni rendezvénye ugyanis egyáltalán nem az összetartozást, sokkal inkább a sérelmekre alapozott ellenségkeresést részesítette előnybe. Rendezvényeik, a köldöknéző múltba tekintést, a megaláztatásból kikandikáló tehetetlen dühöt, és jó néhányuknál, az erre épülő gyűlöletet reprezentálta. Egy ilyen eseményt sem legitimálni, sem erősíteni nem akart a DK azzal, hogy mint díszpintyen a vitézgörcs, ott büszkélkedik azok mögött, akik egész tevékenységükkel a magyar demokrácia, és az európai megbékélés és együttműködés akadályaként mutatkoznak.

Trianon kapcsán ugyanis hátranézésből, önsajnálatból megalázásból kapott már a magyar nép eleget. Ennek fokozására, a politikai hisztéria felkorbácsolására csak annak van szüksége, aki ebből politikai-, választási előnyöket akar magának kovácsolni. Mindenki tudja, mindenki érzi az 1920-as békeszerződésnek az igazságtalanságát.

Az eltelt száz év azt is megtanította, hogy a változtatáshoz nincs nemzetközi akarat. Az utódainkra is tekintettel és felelősséggel rendelkező politikai szervezet akkor jár el helyesen, ha ennek a történelmi feszültségnek a kezelését a jövő számára elfogadható, a nemzetek, és a magyarság számára egyaránt megnyugtató módon rendezi. Az Európai Egyesült Államok egy olyan innováció lenne, ahol - más kérdésekkel egyetemben - minden nép, minden nemzet megtalálhatná a maga helyét.

Egy ilyen államalakulatban a régi feszültségek feloldódhatnának, és jelentőségüket veszíthetnék az államhatárok, és a területi hovatartozási kérdések. A jövőformálás ilyen lehetőségét jelenleg egyedül a DK meri felvállalni. Ez okozhatta, hogy (megint) egyedül maradt ebben a politikai küzdelemben. Mert sokan nem látják még, (vagy nem merik felvállalni) hogy nem a történelmi visszatekintésről, hanem országunk – gyermekeink, unokáink - jövőbeni békés, boldog, és dinamikus fejlődésének esélyéről van szó akkor is, ha azt a trianoni tragédia okozta népi együttérzés mázával öntik le.

Forrás: Horváth Gyula közösségi (Facebook) oldala