A derék Németh Szilárd is maga a tömény spiritualitás. Hétköznapi fogyasztásra már szinte túl tömény. Államtitkáraink a minisztereinkkel együtt a nemzeti kultúra szellemi energiáját nap mint nap gyarapítják, hol az Akadémiát herélik ki, hol egy művészeti egyetem élére raknak olajmágnásokat...

Jaj istenem, de gyönyörú ünnepi beszédek voltak! Már csak azért is “jajistenem”-ezek, hogy azonnal elhatároljam magam a bűnös Nyugattól, amelyről megtudtuk, hogy “istentelen kozmosszal”, “a családok szivárványosításával” kísérletezik, úgyhogy nekik annyi. Illetve kampó.

Az nem egészen világos, miért pont az országot a nyugati világba illesztő Szent István ünnepén érezte időszerűnek a miniszterelnök úr mindezt közölni velünk, de így is szép volt. (Kár, hogy a Nyugatra kivándolt félmillió magyar már nem hallotta.) A lényeg, hogy ezen istelentelenségektől ő megvéd minket. A szivárványosítástól Novák Előd segítő közreműködésével. Vártam is, hogy a beszéd végén az ünnepélyes fordulat: “Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk folött”, kiegészül azzal, hogy “Novák Előd a kormány mellett”, de nem. Most még nem.

Azon viszont tényleg elszomorodtam, hogy

Nyugat-Európa “lemondott az élet spirituális mélységeiről, a házasság és az utódok nyújtotta boldogságról és a nemzeti kultúrák szellemi energiájáról”. Vagyis “a keresztény Európáról”.Az a mi szerencsénk, hogy a mi kormányunk nem ilyen. Kereszténységben pl. prímán állunk: épp most hallgattatták el az ország legnépszerűbb katolikus papját, mert szót emelt az Index megfojtása ellen (Hodász atya: “Vereséget szenvedtünk kereszténységünkben, mert elmulasztottuk a párbeszédet, a jézusi utat. Vére rajtunk”).

Az is nyilvánvaló, hogy büszkeségeink Mészáros Lőrinctől Tiborczig kizárólag az élet spirituális mélységeiben lelik örömüket, és nem holmi világi hívságokban, pénzben, kapcsolatokban, vagyonhalmozásban, miegymás. Ezeket direkt utálják. Más szempontból a derék Németh Szilárd is maga a tömény spiritualitás. Hétköznapi fogyasztásra már szinte túl tömény. Minisztereink a nemzeti kultúra szellemi energiáját nap mint nap gyarapítják, hol az Akadémiát herélik ki, hol egy művészeti egyetem élére raknak olajmágnásokat, hol az útban lévő múzeumokat és könyvtárat takarítják ki a Várból. Abban meg nemrégiben premier plánban gyönyörködhettünk, hogyan fürdőzik BorkaI Zsolt a házasság és az utódok nyújtotta boldogságban.Ezt pipálja le az a szerencsétlen, hanyatló Nyugat-Európa!

**

Lehet valami titkos szószedet a miniszterelnök kedvenc fordulataival, ami minden fideszes politikus számára tankönyvként szolgál. Nem tudom, naponta hány szót kell belőle megtanulniuk, de az biztos, hogy egy-egy orbáni szólelemény villámgyorsan “lecsurog”, ők meg ott tülekednek a bögrécskéjükkel, és igyekeznek minden cseppjét felfogni. Nehogy már nyomtalanul felszívja a föld!

Az ideológiai terminusoknál (“illiberális állam”, “munkaalapú társadalom”, előbb a “polgár”, majd a “dolgozó kisember”, most meg a “mimagyarok”) még csak értettem. Kínos lenne, ha egy-egy, az elméletek iránt kevésbé fogékony elme összekeverné. (Az “illiberális kisember” vagy a “polgáralapú mimagyar” elég hülyén hangzana.)De hogy a többi kifejezésből, még a viccnek szántakból is kötelező penzum legyen, az hervasztóan fantáziátlan. Egy darabig kórusban ment a sallerezés, aztán úton-útfelen a turult kellett emlegetni. Mindenki folyamatosan “hajrá Magyarország”-ozik. Most meg a liberálist kell ezekben a körökben “libernyák”-nak nevezni, nem is lesz semmi abból az alvezérből, akinek a fb bejegyzéseiben ez egyszer sem fordul elő.

Úgy látom, a legújabb az, hogy minden fideszes politikusnak muszáj valakit a hátán cipelnie. Orbán ugyebár a fentemlített libernyákokkal teszi ezt. És mit olvasok Kubatov pártigazgató interjújában? Szerinte bebizonyították: meg lehet oldani, hogy “elvigyünk a hátunkon minden választót a szavazófülkéig” .Szinte látom. Egyik úton ballag Orbán, hátán a libernyákokkal, a másik úton Kubatov, hátán a fideszes választókkal. Mennek, mendegélnek. Csak attól félek, mi lesz, ha találkoznak, és megpillantják egymást. Nehogy egy hátast dobjanak a meglepetéstől! Akkor végünk, bárhová tartozunk.

**

SZÍVKÜLDI LUKASENKÁTÓL Úgy megnyugodtam! Olvashatjuk, hogy Lukasenka nem haragszik vezetőinkre. Fájt volna nekem, ha egy ilyen szép barátság mergszakad. Mármint nem a magyar sajtóban olvashatjuk, csak a belarusz hírügynökségnél. Nálunk sajnálatos módon kussolnak a régi barát most kissé kínos augusztus 20-i üdvözletéről. Aki szerencsére a helyén kezelte a hosszas lapítás után, nyögvenyelősen megszületett magyar álláspontot. Tudta ő, hogy itteni haverjai csak a nemzetközi kigolyózástól félve csatlakoztak az EU kemény ítéletéhez. Látta, hogy a külügyminiszterünk inkább a lengyelek háta mögé bújik, mintsem mondjon két saját egyenes mondatot a választási csalásokról. Érti ő a pávatáncot, hát megbocsát.

Azt írja, -szív küldi szívnek szívesen-, hogy a magyar vezetés és ő “azonos hozzáállást” tanusítanak. Ami kis félreértés adódott, az túlléphető “átmeneti vita”. Számít Orbánnal kötött nyári megállapodásaiknak a megvalósulására, ami “igazi tanuságtétel lesz a két ország szövetségéről”. Kíváncsi lennék Áder köszönő válaszára. (Szív a szívnek visszaküldi szívesen.) De tartok tőle: ahogy Lukasenka meleg szavait, úgy ezt sem fogjuk olvasni a kormánylapokban. Pedig a derék Lukasenka igazán meghatóan fogalmaz:”A népeink közötti régi barátságnak, kölcsönös megértésnek, közös értékeinknek és a modern idők kihívásaival szembeni azonos hozzáállásunknak köszönhetően Minszk és Budapest képesek lesznek túllépni az átmeneti vitákon”- idézi a Sándor-palotába címzett köszöntőt a BelTA hírügynökség. A közlemény angolul: https://eng.belta.by/president/view/lukashenko-sends-national-day-greetings-to-hungary-132717-2020/

**
Annyira jó hírem van!A KORMÁNY NEM KOMMUNISTA!Ezt onnan lehet tudni, hogy Gulyás miniszter úr az augusztus 20-i kitüntetések átadásánál ismeretlen okból szükségét érezte, hogy felhívja a figyelmet a világunkat fenyegető kommunista veszélyre: “Látjuk…mindazt, ami az általunk is jól ismert kommunista liturgiával együtt járt és együtt jár: a kikényszerített önkritika gyakorlását, elhatárolódásokat, elnézéskéréseket”.Na most egy biztos: a mi kormányunk soha a büdös életben nem gyakorolt még önkritikát, nem határolódott el semmitől, attól sem, amitől kellett volna, és végképp nem kért elnézést, bármit is tett.Most már száz százalék: A KORMÁNY NEM KOMMUNISTA! Ezt ugyanúgy kórusban kellene kiáltani, mint ahogy a Simicskától eredő illetlen jellemzés után a hírtévések maroknyi lojális csoportja kórusban kiáltotta bele a kamerába: ORBÁN NEM… szóval nem az. És nem is kommunista!

LENDVAI ILDIKÓ

Forrás: Újnépszabadság