Ferenc pápa áldását adta az L. Ritók Nóra vezette alapítványra, a magyar kormány a pitiánerségét...
A hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány köznevelési támogatását az állam ettől a tanévtől 50 százalékkal csökkenti. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy a nekik megítélt állami támogatás összege 17 millió forintról mostantól 8,5 millió forintra esik vissza.
Gondolom, hogy ettől a bevezető két mondattól a magyar társadalom többsége egyáltalán nem rendült meg, hiszen a „hátrányos helyzetű” kifejezés mostanra a
„biztosan cigány” szóösszetétel szinonímája lett, márpedig a magyar társadalom többsége a „biztosan cigány” kisebbségre magasról szarik. Bocsánat, hogy ezt a vulgáris szót kellett használnom, de azt hiszem, ennél nem találtam most ideillőbb igét.
Írtam volna azt, hogy a magyar közvélemény az embertelenül elszegényedő cigány kisebbség problémái iránt nem mutat kellő figyelmet? Ha ezt írtam volna, akkor hazudtam volna, a helyzet ugyanis az, hogy a közvélemény a legállatiasabb szegénysorban élőkről nemhogy tudomást nem vesz, hanem őket igazából nemkívánatos elemeknek nyilvánította, és a magyar jelenből kirekesztette azzal a céllal, hogy jelenlétükkel lehetőleg ne terheljék a magyar jövőt. Nem végeztem szófejtő kutatást a témában, de van olyan gyanúm, hogy amikor az állami propagandától megszédült magyar kisember a „migránst” elképzeli, akkor valójában „cigányt” lát maga előtt. Márpedig a cigány örüljön, hogy lyuk van a seggén, és lehetőleg kussoljon, míg szépen beszélünk.
Az állami döntnökök, ezek a bürokrácia hatalmasra fújt buborékjaiban élő humán gépezetek nem az Igazgyöngy Alapítványtól vették el az állami támogatás felét, hanem azoktól a „biztosan cigány” gyerekektől, akiknek az alapítvány emberfeletti munkája nem buborék, hanem maga az éltető levegő. Jártam azokban a dél-bihari falvakban, ahol az Igazgyöngy Alapítvány dolgozói igyekeznek emberhez méltó körülményeket teremteni a gyerekek számára legalább azokra az alkalmakra, míg egy-egy művészeti foglalkozás tart. Ha ugyanis a gyerek hazamegy, akkor nem emberhez méltó körülményeket fog tapasztalni, hanem nyomort, kilátástalanságot, szenvedést és jövőtlenséget.
A magyar minisztériumi bürokrácia 8,5 millió forintot hetente elkölt kávékapszulákra, és a tejport még bele sem számoltam. Tehát azért kellett elvenni az Igazgyöngy Alapítványtól és a hátrányos helyzetű gyerekektől 8,5 millió forintot, hogy a minisztériumokban megrendelt kávékapszulákra legyen pénz. Igen, tudom, hogy ez a hasonlat roppant ostobán hangzik, de ha meg akarjuk érteni a prioritásokat, akkor ezt az összevetést meg kellett tenni. Az államigazgatásban és a köznevelésben 8,5 millió forint nem tétel, nem létező összeg, nem kalkulálnak vele. Hogy jobban fájjon: ez a pitiáner megvonás azt üzeni, hogy az államigazgatásban és a köznevelésben a hátrányos helyzetű, „biztosan cigány” gyerekekkel nem kalkulálnak. Más üzenetértéke nincsen, vagy ha van, akkor ügyesen elrejtették. Elképzelhető, hogy a NER-beszédben a megvonás lényegében duplázást jelent? Csak így lehet – különben barbárok vagyunk.
Forrás: KÁCSOR ZSOLT (Népszava)
