Orbáni vízió átváltása aprópénzre: roham valahol a Kárpát-medencében, de ki ellen?
Az az egyoldalnyi plakát-hirdetés, amely a Nemzeti Sportban jelent meg, és egy kampány kezdete, minden műfaji követelménynek megfelel. Az Alapjogokért Központ grafikusai értették a dolgukat. Azt a pillanatot ragadják meg, amikor három – kor-talan – katona hág fel a lövészárok magasára, sisakban, szuronyos fegyverrel a kézben. „Igazság, erő, felemelkedés, Együtt tesszük naggyá a Kárpát-medencét!” – így a szöveg, aláírás apró betűkkel: készüljetek.hu.
Megosztó, lelkesítőnek szánt látvány. Ész nincs benne, csak érzelem. Nem mond semmit. Milyen igazság? Milyen erő? Milyen felemelkedés? Fegyverrel készüljünk, ugrani, kivel és ki ellen? Milyen messze? Hol a határ? Trianonnál vagy Szent Istvánnál? A válasz
milliónyi szájban. Olyan kormányzati allegória ez, amelybe mindenki azt magyaráz bele, amit akar. Viszont feltételezi, hogy létezik már olyan belénk táplált közgondolat, vagy legalább közérzet, amire hatni tud. Hogy a magyarságunkat úgy éljük meg, ahogy a hatalomnak szép és célszerű. Ne úgy, ahogyan magunknak az.
Csak azt firtatják, belénk ivódott-e a másik allegória, a „nemzeti, keresztény értékrend”. És ha azt az éppen arcunkba tolt szellemi vezér sem képes megértetni, akkor hogyan tudnánk megértetni mi ővele, hogy nincs itt semmiféle nemzetközi összeesküvés. Autonóm gondolat és egymásra találás van. Párbeszéd viszont nincs, mert a szemben álló székre nem akar leülni senki, ott csak a diktátumból értenek.
Ez az utolsó köztér, ahol a kormányzatnak győznie kell, hogy végre kimondhassa: korszakként vonul be a történelembe. Az utolsó „ellenséges” lövészárok a szabad, kritikai gondolkodás, amelyet el kell foglalnia, hogy letarolhassa a jövőt, mielőtt egy új, szabad generáció kinő a „globalista-liberális-nemzetellenes” televényből.
Eleget bóklászva a neten láthatjuk a plakát mögé készített kisfilmet is. A kampány fő elemét. „Végtelenül giccses, hiányos, történelmietlen, hajmeresztő, naiv” – mondja György Péter esztéta, akinek kifogásait balliberális sirámnak minősíti Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. Ez a videó emóciókat közvetít, a „magyar képességeket”, a „magyar érzést”. Most van egy olyan „geopolitikai pillanat”, hogy a velünk élő népekkel képesek lehetünk együtt emelkedni fel, hogy együtt tegyük naggyá a Kárpát-medencét. A győzelem kapujában állunk, de „a döntő ütközet megvívása a most felnövő nemzedéké lesz”.
Az emlékezetpolitika uralásáért megy a küzdelem… Ha van tanulsága az elmúlt ezer évnek a régió számára, akkor az az, hogy sem keletről, sem nyugatról nem engedték a különböző birodalmak, hogy itt egy erős politikai centrum jöjjön létre a Baltikumtól a Balkánig – mondja. Az egyesült Európa ellenében, Moszkva árnyékában – tesszük hozzá.
Mielőtt követjük a plakátot, s magyarságunkat ezzel a nacionalizmussal kezdjük megélni, gondoljuk meg: a kimerevített kép egyvalamit nem mutat. A következő pillanatot. A halálunk pillanatát. Pedig a valóságos ellenség is ott van a képen. Az mi magunk vagyunk.
FRISS RÓBERT
