"És akkor itt van két ember, aki ellátta a feladatát és ezt a most hatalmon lévők okként látják arra, hogy kitüntessék őket. Ez nem járja! Ilyen az alkotni vágyó, teremteni akaró, dolgozó emberek többsége! Az ő megsértésüket is jelentheti, hogy csak azért, mert más helyre, feladatra küldte őket az élet, nem lehetnek kitüntetettek. Pedig azokat a kritériumokat, amiket Demszkyvel, Tarlóssal kapcsolatban indoklásul felhoztak, számos más kötelességet teljesítővel szemben is megfogalmazhatnánk, és kitüntetésre alkalmasnak ítélhetnénk."

Demszky Gábort, és Tarlós Istvánt is díszpolgárrá választotta a fővárosi közgyűlés.

Ez valóban egy szép gesztus. Abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy hasznos is.

Már a miénknél sokkal régebbi szervezetek sem tették gyakorlattá, hogy csak azért, mert valaki egy emberi közösség választott vezetője volt, azonnal annak kitüntetettje is lett. (Még a római pápák sem lettek automatikusan szentek!) Ne legyünk igazságtalanok: a főváros most kialakított kitüntetési gyakorlatában is van bizonyos meghatározottság, ami az eltöltött időben, az eredményességben, és bizonyos más kritériumok teljesítésében érhető tetten.

A díszpolgári cím elnyerése azonban ennél magasabb értékeket kéne, hogy tartalmazzon.
Azok, akik korábban megkapták a „Budapest Díszpolgára” címet, azokon a területeken, ahol tevékenykedtek, munkálkodtak, kimagaslót, az ország, a világ elismerését szolgáló tevékenységet, életutat mondhattak magukénak. A főváros, - tetteik világraszóló eredményeik, és kimagasló teljesítményeik miatti büszkesége okán - választotta őket a legmagasabb budapesti kitüntetés díjazottjává. És akkor

itt van két ember, aki ellátta a feladatát és ezt a most hatalmon lévők okként látják arra, hogy kitüntessék őket.

Ez nem járja! Ilyen az alkotni vágyó, teremteni akaró, dolgozó emberek többsége! Az ő megsértésüket is jelentheti, hogy csak azért, mert más helyre, feladatra küldte őket az élet, nem lehetnek kitüntetettek. Pedig azokat a kritériumokat, amiket Demszkyvel, Tarlóssal kapcsolatban indoklásul felhoztak, számos más kötelességet teljesítővel szemben is megfogalmazhatnánk, és kitüntetésre alkalmasnak ítélhetnénk.

Ezzel az automatizmusnak látszó új módszerrel, degradálják azok érdemeit, akik korábban a fővárosi díszpolgáraivá váltak. A most kitüntetettek nem növelik a Budapest Díszpolgára kitüntetés értékét, hanem ennek a kitüntetésnek a presztízscsökkenésének arányában növelhetik saját nimbuszukat. Különösen érvényes ez Tarlós Istvánra. Ő már Budapest némely területén kétszeres díszpolgár! Csepelen például bizony így van! És azért valljuk be, ez több mint túlzás!

Egy magas kitüntetésnél kilátásba helyezett „automatizmus”, /a cím devalválódásán kívül/ számos más kritérium meglétét is felülvizsgálatra készteti. Mert miért szabják meg a cím megadásának határát a főpolgármesternél? Igaz, hogy Tarlós vezetési stílusa is sokkal inkább egyszemélyi volt, mint Demszkynél, de nála is felmerülhetnek a főpolgármester-helyettesek, főjegyzők kitüntetéseinek kérdései /és jogossága/. Demszkynél pedig, ahol a kollektív vezetés sokkal dominánsabb volt mint utódjánál, különösen érdekes, és igazságos lenne ennek a kérdésnek a megvizsgálás. És akkor hol a határ?

Végtelenül egyetértek Karácsony Gergely azon törekvésével, hogy meg kell kezdeni a Magyarországon az elmúlt évben elkövetett társadalmi kettészakítottság felszámolását. Nem hiszek abban, hogy pont a díszpolgárság adományozása lenne az a legaktuálisabb dolog, amivel elkezdhetnénk ezt a folyamatot. Az életnek, és a városnak számtalan területe van, ami alkalmasabb lenne az ároktemetésre. Mindjárt adja magát a sajnálatos világjárvány elleni fővárosi küzdelem. Sokkal inkább kínálkozik ez a feladat a közeledés, a kölcsönös megértés, és az együttműködés felé vivő út első lépésének. Persze csak akkor, ha a kinyújtott kezet egy másik kéz várná!

Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala