Kormányok nem akartak, nem mertek vagy nem tudtak hozzányúlni a rendkívül bonyolult, sok súlyos érdeket sértő egészségügyi rendszerhez. Nagyon rizikós, igazi darázsfészek, ahol rengeteg pénz mozog és borzasztó erős a lobbi. Az hogy évek, sőt évtizedek után ez a kormány épp most mert nekimenni a rendszer alapvető átalakításának, nem lehet véletlen.

Orbán a megfelelő pillanatot várta, ami az egyre súlyosabb vírushelyzettel, egyre kevesebb orvossal, egyre több lélegeztető gépre szoruló beteggel, és egyre lehangolóbb kórházi körülményekkel most el is érkezett.

Ráadásul egy ilyen mértékű változást leginkább a ciklus elejére szokás politikailag időzíteni, miközben most javában a közepén vagyunk. Vagy hirtelen jött a döntés, ami Orbán esetében szinte kizárt, vagy a

vírushelyzet hozta a várva várt pillanatot, vagy a kettő együtt.

És akcióba lépett. Tudatosan, magabiztosan, tervezetten. Először, fél év előkészítés után látványosan találkozott az korábban ellenségnek kikiáltott Magyar Orvosi Kamara vezetésével. Hirtelen és meglepetésszerűen megállapodott Gyurcsány Ferenc egykori államtitkárával, Kincses Gyulával arról, hogy jelentősen megemelik az orvosok bérét és kivezetik a hálapénzt a rendszerből.

Na, itt álljunk meg. Hogy mi van? Csak így? Lazán? Kivezeti a hálapénzt? Megteszi azt, amit évtizedek óta senki nem akart?

A kamara ezt sikerként kommunikálhatja, végre elérte, amit eddig senki.

Majd két nap múlva már a parlament előtt a törvény tervezete. Az önmagában megérne pár kérdést, hogy lett kész a bonyolult jogi szöveg alig több mint 24 óra alatt, hétvégén. Miközben belekerült jó néhány olyan részlet, amiről szó sem volt. Ilyen az orvosok jogállása, vezényelhetősége vagy, hogy nem dolgozhatnak egyszerre a magán- és az állami szektorban.

Utólag persze lehet tiltakozni, részletes szabályozást kérni, petíciót írni, aláírást gyűjteni, követelni, egyeztetni a miniszterekkel. De az már mind a kormányról szól, a kocka pedig el van vetve – hogy a klasszikust idézzem. A választó szemében mindez úgy jelenik meg, hogy a kormány beleállt, nekiment az orvosbáróknak, akik a magánrendelőikben fogadják jó pénzért a betegeket, majd az államiban műtik meg az ottani személyzettel és műtőben, szintén jó pénzért. És ha nagy lenne a baj, ahogy Kunetz Zsombor egészségügyi szakember írta, az orvosokból remek bűnbak válhat.

Ez a mesterterv, mesteri időzítéssel. Sorolom a csapdahelyzet elemeit: az orvosok, szakápolók, a kamara vagy akár a külföldön dolgozó orvosok között lehet ellentétet szítani, egymás ellen ugrasztani őket a pénzzel, érdekképviselettel, tárgyalástechnikával. Lehet hibást találni, ha súlyosbodna a járvány és a rendszer kezdene megreccsenni. Lehet mutogatni a külföldön dolgozó orvosokra, hogy – bár jól megfizetik őket – mégsem a nemzetükre gondolnak. Hetekre, hónapokra tematizálja a közbeszédet. És nem utolsó sorban az ellenzéket is bevitte a zöld erdőbe, hisz a törvényt ők is megszavazták, vezényléssel, megszorításokkal együtt. Nem tehettek mást. Miközben bármilyen más javaslatukat ebben a vírus- és hálapénzzajban talán meg sem hallani. Szóval hány legyet ütött Orbán egy csapásra? Jó sokat.

És a slusszpoén: minapi rádióinterjújában Orbán még azt is megmondta előre, hogy május, júniusban ér minket a megszabadulás. Semmit nem bíz a véletlenre.

Lampé Ágnes (Klubrádió)