Ha volt még hova roncsolni a magyarok kedélyállapotát, ha lehetett még szürkíteni, büdösíteni, nyálkásítani a levegőt, ha a reménytelenség fokozására még lett volna igény: 2020 ezeket bizonyosan abszolválta. Ezeket és az ellenkezőjüket is.
A világjárvány felmérhetetlen gazdasági csapást jelent. A gyászidőszak folyamatos a feldolgozhatatlan emberi tragédiák, szeretteink elvesztésének tragédiája, a kiismerhetetlen vírus rejtett, később megmutatkozó kártételein való idegőrlő szorongás feldolgozatlan marad egy időre, jön ugyanis a munkanélküliség és a nincstelenség rettentő terhe. Azt is nehéz látni, hogy a stabil gazdasággal és fejlett szociális hálóval rendelkező országok mit kezdenek ezzel; abba az ember legszívesebben bele sem gondolna, hogy a politikailag inaktív szegényekkel békeidőben sem törődő Orbán-rendszer mit tesz a rászorulókért.
Az Színház- és Filmművészeti Egyetemet elfoglaló fiatalok lelkesültséget és jókedvet hoztak abba a legyőzhetetlennek látszó apátiába, ami nem csupán a Fideszt tartja hatalmon, de a változás illúzióját is elvette az emberektől. Ez volt 2020 igazi, pozitív eredménye: most egy kicsit jobb lett ellenzékinek lenni, van kikre büszkének lenni, van mitől mosolyogni, van illúzió, ami, ha tevékenyen bízunk benne, realitássá válik. Az orbáni módszer megtorpant: a tényleges problémák kezelésében mutatott hiányosságok fényében kevés lesz az álproblémák kalandos és lebilincselő meséje és azok varázslatos kezelése.
2019 beigazolta azt, amit évekig hajtogattunk előtte; az előválasztás sikert jelent majd. Ez fontos gyakorlati tudás az összefogás politikusainak, ehhez kaptak most spirituszt is, ezt kell életben tartani. Elő kell készíteni 2022 előválasztásait, és ebbe a munkába kell becsatornázni azt az energiát, amit az ellenzéki szavazók az egyetemistáktól kaptak.
Vigyázzunk egymásra addig is, és ha eljön a karanténmentes szabadság, tegyünk érte, hogy kisvártatva politikai szabadság is kövesse azt.
Forrás: Horn Gábor, Republikon Intézet (Népszava)
