Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág,
Új bölcsőben sírdogál egy élet
Apja emeli föl, ebből a gyerekből
Fegyverkovács lesz, ha addig élek
Így is lett, bizony, de szólt egy szép napon
Ne csináljunk soha többé fegyvert
Nem lesz háború, könnyes, szomorú
Boldognak látok majd minden embert
Kis harangot önt, vándorruhát ölt
A haranggal a világot bejárja
Halkan zeng a dal, mit
senki meg nem hall
S nevet rajta mindenki, ha látja
Egy nap visszatér, megáll, alig él
Már nem az, ki elment lehunyt szemmel
Apja jót nevet, nyisd ki két szemed,
Ilyen a világ, s kell a fegyver
Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved
Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed
OhhhTudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved
Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed
Forrás: Omega: Ballada a fegyverkovács fiáról
