Csepelen és Soroksáron is megérezték. A 65 évvel ezelőtti 5,6-es erősségű földrengés a legnagyobb pusztítást 1956. január 12-én, csütörtök reggel 6 óra 46 perckor a Csepelhez közeli Dunaharasztiban okozta
Az idén országszerte hatvanöt évvel ezelőtti eseményekre, 1956-ra emlékeznek. A társadalmi földindulást hat és fél évtizede a szó szoros értelmében földrengés előzte meg 1956. január 12-én. Dr. Bolla Dezső - az általunk sokszor hivatkozott és idézett helytörténeti művében - így ír a 65 évvel ezelőtti földrengésről, valamint annak következményeiről:
"Január 12-én reggel nagy erejű földrengés okozott riadalmat. A földrengés központja azonban Csepeltől néhány kilométerre Dunaharaszti, Taksony és Németújfalu térségében alakult ki. A kerület lakóházaiban és a gyárakban szerencsére nem keletkeztek súlyosabb károk, de a vidékről a gyárakba bejáró dolgozók ezreit sújtotta a földrengés. Az akkor Rákosi Mátyás Művek (Előtte WM, majd Csepel Művek) dolgozói közül 2800 ember szenvedett kárt. A károsultakat a gyárak építőanyaggal, a dolgozók rohammunkával és pénz adományokkal támogatták."
A Dunaharaszti Múzeumban így eleveníti fel az akkori község tragédiáját, az életmentést és a károk elhárítását
1956. január 12-én csütörtökön 6 óra 46 perckor 5,6-os, pusztító erejű földrengés rázta meg Dunaharasztit és környékét. Majd az elsőt, 8 óra 41 perckor egy valamivel kisebb rengés követte. A Magyar Távirati Iroda szerint:
„a rengés Budapest déli területein és Pest megye több településén, különösen Dunaharasztin, a lakóházak jelentős része kisebb-nagyobb sérülést szenvedett, 80 ház lakhatatlanná vált."
Az első gyorsjelentéseket hamarosan újabbak követték, amelyek
már nagyobb károkról számoltak be.
Dunaharaszti az újságok címlapjára került, és e szomorú esemény kapcsán egycsapásra ismertté vált. A korabeli sajtó így számol be az eseményekről:
„Budapestről délre a földrengés fészke felé haladva, már a város szélénél, Soroksárnál egyre szaporodnak a földrengés jelei. Gyakrabban látni ledőlt kéményeket, leomlott vakolatú házakat. De itt súlyosabb kár csak a Duna partján, az öreg vályogházaknál tapasztalható. Hat ház omlott össze. A következő község Dunaharaszti. A földrengés okozta kár itt már szemmel láthatóan jóval nagyobb. A legtöbb ház valamilyen sérülést szenvedett. A leggyakoribb a kéményleomlás. A kár gondos felmérése még folyik, de annyi már megállapítható, hogy a községben mintegy száz család számára kellett – a házak lakhatatlanná válása miatt – azonnal szükséglakásról gondoskodni. Ezeket a családokat a kultúrházban és az iskolákban helyezték el. Nagyon nagy kár érte a közintézményeket, elsősorban az egészségügyi és gyermekintézményeket. (Ország-Világ - 1956)
Taksonyt is megrázta a földrengés, sőt, ott még halálos áldozatokat is követelt. Dunaharasztin halálesetről a korabeli krónikák nem számolnak be. Hazánk eddigi legnagyobb földrengése volt a dunaharaszti, és erről a későbbiekben számos tudományos cikk is megjelent.
„A főváros és környéke rendkívül veszélyeztetett ebből a szempontból, hiszen minden kétséget kizáróan Magyarország szeizmológiailag legaktívabb része, hazai viszonyok között a szeizmikus aktivitás ezen a területen a legnagyobb. A földtani vizsgálatok azt valószínűsítik, hogy a Dunaharaszti környezetében jelentkezett földrengést az Ördög-árok törésvonalmozgása váltotta ki. Általánosan elfogadott tény, hogyha egy törésvonal egy szakasza már gerjesztett rengéseket, akkor a teljes hosszán hasonló méretűekre kell számítani." – írja Varga Péter szeizmológus, tudományos szakértő 2001 januárjában a Természet Világa című szaklapban.
Az 1956-os dunaharaszti földrengés történetét dr. Helméczy Mátyás írta le minden részre kiterjedően a Dunaharaszti története III. kötetében. Kutatásai során kiderítette, hogy Dunaharasztin 3500 építményből 3144 sérült meg. Ez igen nagy kárnak számított abban az időben. Ilyen méretű rengés több is előfordul a világban évente, de Dunaharaszti és Budapest viszonylatában megbolygatta a környék földtani nyugalmát. Az 1956 után következő tíz évben még 10 rengés következett be Dunaharasztin. Aztán a föld mélye megnyugodott. Majd 1996. október 21-én 2,5 erősségű földrengés volt ismét érezhető , de az károkat nem okozott.
Az ötvenöt éve bekövetkezett dunaharaszti földrengés utáni időt az összefogás és a segíteni akarás jellemezte. A közfigyelem községünkre irányult. Az országos média naponta beszámolt a károk enyhítésére érkező szervezetek, a honvédség és a Vöröskereszt helytállásáról. Magánemberek, jótékonysági szervezetek részéről élelmiszer és ruhaadományok érkeztek a községbe. A károk nagyságrendje miatt külön kormánybizottság alakult, mely a községvezetéssel összefogva szervezte a károsultak elhelyezését, ellátását, az állami segítségnyújtást és a helyreállítási munkákat.
A harasztiak közül még sokan emlékeznek rá, hogy milyen pusztulás jellemezte az akkori községet. Barátok, rokonok költöztek egymáshoz, mert saját házaik összedőltek, vagy lakhatatlanná váltak. A helyreállítási munkák lassan haladtak. Nagy erőfeszítéssel néhány éven belül 2236 épület lett helyreállítva, és 463 lakóház teljes egészében újjáépült.
1956-ban azonban nem csak földrengés sújtotta Dunaharasztit, soroksárt és Csepelt. Márciusban jött a jeges árvíz...de ez már egy újabb fejezet lesz, csak úgy mint 1956 reményt keltő tavasza, forró nyara és októbere...
Forrás: Dunaharaszti Múzeum, Bolla Dezső és anzágo
