Nem tudom, hogy elgondolkodtak-e mostanában a parazita szó jelentésén, ami egyre gyakrabban jut eszembe, ha Magyarország kormányáról van szó. A szótár szerint az ógörög eredetű kifejezés magyarul élősködőt jelent. Az eredeti para+szitosz szóösszetétel amúgy hívatlan vendéget, más asztalánál evőt is jelent. Nagyon találó kifejezés.

A parazita ugyanis más szervezetekre rátelepszik, belőlük él, nem ritkán megfertőzi, sőt egyes esetekben végzetesen legyengíti és el is pusztítja a gazdaszervezetet. Kiszívja belőle mindazt az éltető nedvet, amire szüksége van, majd tovább áll, mit sem törődve a gazdaszervezet legyengülésével.

Magyar Bálint tanulmánykötete még polipnak titulálta a magyar államra rátelepedő fideszes parazitákat, azt érzékeltetve, hogy a

narancsos lábasfejű csápjai elérnek mindenhová: körbe ölelik és megfojtják a demokráciát, a parlamentarizmust, a gazdaságot, a bankokat, a médiát, az amúgy függetlenségre hivatott állami hatóságokat, az egyetemeket, a kultúrát, végül a bíróságokat, lassan már mindent Magyarországon. Tíz év hosszú idő, és hosszú a kárlista is.

És tíz hosszú évig tartott, mire az Európai Unióban, az Orbánék által ezerszer elátkozott Brüsszelben is megértették, hogy a parazitakormányzás az európai forrásokat is bekebelezi, igazából azokból táplálkozik. És ha mindez nem volna elég, még a viszály mérgét is szétfecskendezi maga körül. Nem csoda, hogy sokáig tartott, míg az egészséges – értsd: demokratikus európai – országok vezetői felfogták, valamit tenni is kellene a fertőzés ellen, különben késő lesz. A magyar populista-parazita addigra szép kövérre dagad az Európai Uniós országok adófizetőinek a pénzén. Ráadásul az ilyen fertőzés ellen nem véd semmilyen orosz vagy kínai védőoltás, sőt! Ott már ugyanis évek óta olajozottan működik a parazitakormányzás.

Az igazi kérdés persze az, hogy itthon még tudunk-e, meg lehet-e még egyáltalán szabadulni a saját, azt nem mondjam „nemzeti” parazitáktól?!

Hardy Mihály (Klubrádió)