Mármint nem államelnöki posztra gondolok a Partizánt megalapító és vezető Gulyás Márton esetében (bár eléggé bírnám, ha egy olyan országban élnék, ahol az ilyen felkészült, elkötelezett és tehetséges emberekből államfő lehet), hanem arra, hogy egy esetleges kormány-, korszak- és rendszerváltás után neki a közmédia operatív vezetői székében a helye.

Gondolom, sokunk számára nem kérdés, hogy milyen közmédia volna az, amelyet szakmailag egy Gulyás Marci felügyel. Nem akarok előre beleszólni a programkínálatba, de szerintem abban a jövőbeni közmédiában volna például sok-sok közéleti vita a közjó fogalmáról, s ezekből a beszélgetésekből a nézők számára idővel világossá válna, hogy a közjó fura módon mégsem azonos a világszerte politikai befektetésekben utazó nagytőkés csoportok szűk gazdasági érdekeivel. Hanem a közjó valami más. Valami olyasmi, ami közösségi és társadalmi érdek, és nincs köze a profithoz, vagy

legalábbis nem sok – ráadásul a közjónak megvan az a különös tulajdonsága, hogy rövidebb-hosszabb távon mindenki profitál belőle, még az is, aki amúgy ellene dolgozott.

A Partizán, s annak élén Gulyás Marci ennek a nemzeti közjónak az érdekében tevékenykedik, és ha ez a szerkesztőség (lásd az elmúlt hetek történéseit) különböző okok miatt szétesne, akkor azzal nem a Partizán járna rosszul, hanem a magyar haza. Ez egyébként nemcsak a Partizánra, hanem jószerével minden médiatermékre igaz, amely – a saját társadalmi hasznosságát és felelősségét felismerve – a színvonalas tájékoztatást tűzte a zászlajára. Emiatt az előző mondatban szereplő szép szavakat írhatnám nagybetűvel is: igen, a közös Magyar Hazáról beszélek, amelynek mi, mindannyian nem csak szavakban vagyunk a polgárai.

Az elmúlt bő fél évben a Partizán szerkesztősége a teljes magyar közvélemény előtt bebizonyította, hogy a minőséghez elsősorban nem milliárdok kellenek, hanem tudás, elhivatottság és akarat – olyan tulajdonságok tehát, amelyek a mai magyar propagandamédiából teljes egészében hiányoznak. Nem arról van szó, hogy eltűntek belőle, hanem arról, hogy nem is voltak meg. Az MTVA a jelenlegi működését (pontosabban szólva: működésképtelenségét) tekintve olyan, mint egy aranyfedezettel nem rendelkező jegybank, amely ennek dacára pénzt nyomtat, aztán csodálkozik rajta, hogy a pénzét mindenki semmibe nézi.

Sürgősen helyet kell találni a Partizán szerkesztőségének, ellenkező esetben nem ők válnak hajléktalanná, hanem mi magunk. Úgy értem, mi, mindannyian, akik – a sajtó társadalmi hasznosságának és felelősségének tudatában – a színvonalas tájékoztatás pártján állunk. A részvételünk elsősorban ott kezdődik, hogy anyagilag támogatjuk a független sajtót – többek között a Partizánt –, s azzal folytatódik, hogy ezeket a műhelyeket nem hagyjuk magukra. Nem nekik van szükségük ránk, hanem nekünk rájuk. Nem ők tesznek szívességet azzal, hogy dolgoznak, hanem mi tartozunk köszönettel érte, hogy ők még vannak, és az iszonyatos ellenszélben még mindig kitartanak. Gulyás Marci for President! 

KÁCSOR ZSOLT (Népszava)