A magyar-ír meccs döntetlenre (0-0-ra) végződött, de a magyar szurkolók – egy részük pontosabban – mínuszra hozta ki a végeredményt azzal, hogy a rasszizmus ellen térdeléssel tüntető ír játékosokat kifütyülte. Az írek nem értették a dolgot, a hazai csapat szövetségi kapitánya közölte, hogy a magyar játékosok lojalitásuk jeleként rámutattak a mezükön levő TISZTELET feliratra, a többiről tessék a szurkolókat kérdezni.

És valóban, bár minek.

A térdelés elleni fütty ugyanaz, mint ami az Egyesült Királyság stadionjaiban rendszeresen felharsan, vagy ami miatt, a füttyhöz mellékelt náci karlendítéseket is értékelve, az UEFA Bulgáriát megbüntette az Anglia elleni selejtező után. Nincs itt semmiféle hungarikum, a B-közepek euforikus önmegvalósítása, és a világgal, az élettel szembeni, csak a lelátókon kivívható fölényérzete mindenütt tort ül.  Nem véletlen, hogy

többen, köztük egy elefántcsontparti focista, Wilfried Zaha letérdelő társai között inkább állva maradnak, mert a gesztusnak egyszerűen nem látják értelmét.

A dolog, mint az tudható, egy Colin Kaepernick nevű amerikai futballista ötletével kezdődött, aki négy évvel ezelőtt, tehát három évvel George Floyd meggyilkolása előtt, nem maradt állva az amerikai himnusz alatt, hanem letérdelt, tiltakozásul a rendszerszintű rendőri túlkapások ellen.  Mivel a pályán nem tűrték az aktivizmust, Colint többé nem használták, és az ő mellőzésének Trump is nagyon örült.

De jött Floyd megölése, és Kaepernick, akinek a gesztusában jellemzően nem a feketék melletti kiállást, hanem a himnusz meggyalázását látták, hirtelen megdicsőült, már ahol persze, és már akinek. Mindenesetre sok helyen ma már nemcsak a játékosok, de a bírók is letérdelnek, bár látjuk, hogy a nemes kiállással párhuzamosan itt-ott folyik a visszarendeződés is, a visszaállás, szó szerint, annak jeleként, hogy úgysem változik semmi.

Ami persze nem teljesen igaz.

Már az segít, ha az ember elhatározza, hogy nem az örök, és úgyis változatlan B-középnek játszik. Nem nekik rúg gólt, nem előttük térdel le, és nem ők azok, akik elveszik a kedvét.

Így kicsit könnyebb.

Forrás: Szénási Sándor (Klubrádió)