"Gyökeres ‘változásokra van itt szükség...Csepel lakossága összehasonlíthatatlanul a legrosszabb elbánásban részesül az összes környéki községek között....a szegény munkás napi keresetének felét kénytelen villamosra költeni...." 

„A lakosság: sürgeti a jobb és olcsóbb közlekedést is”Így szolt a csaknem 90 éves cikk alcíme. Régen volt. Hol vannak már a harmincas évek! A XX. század első felében, a második világháború előtti korszak népszerű napilapjában a következő tudósítás állt:

„Az utóbbi években Csepelen a Kertváros és a Csillagtelep parcellázása folytán a lakások száma óriási mértékben emelkedett. Egyedül a kertváros település helyén kétezer új ház épült, úgyhogy Csepel nagyközség lakosainak száma több mint 28 ezer. Ennek a huszonnyolcezer embernek azonban cseppet sem Irigylendő a sorsa. Maga a község alig tesz valamit az érdekükben, utak, utcák járhatatlanok az esztendő nagy részében. A közbiztonság is gyenge lábon áll a községben. Napirenden vannak a baromfilopások,lakáskifosztások. Az újonnan beépült óriási területeken több mint száz új ucca épült be és alig akad rendőr a közelben.

Az a néhány rendőr, aki Csepelen teljesít szolgálatot, a, falut őrzi, fizikailag képtelen bejárni a távolabbi területeket. Különösen most, téli napokon, gyenge világítás mellett, nem nagyon biztonságos a járás­kelés az elhagyott uccákon. A község vezetőségének már  régen erélyes lépéseket kellett volna tennie, hogy a rendőrőrszemek számát szaporítsák és megfékezzék a fővárosból Csepelre menekült és itt bujkáló gyanús elemekkel szemben Csepel becsületes életmódot folytató tisztes lakosságát,.

Á. csepeliek másik súlyos panasza a rossz és drága közlekedés.

A főváros környéki községek és városok lakosságának ez a főkeserűsége, ezt nem lehet elégszer hangoztatni. Gyökeres ‘változásokra van itt szükség. Csepel külső területeiről 3—4 kilométernyi utat kell megtenni, amíg eléri az ember a HÉV villamos állomását, a hol azután 40 perces várakozás után kaphat csak kocsit, A villamosokat ugyanis ilyen időközök­ben indítják. Ezzel a villamossal csak a budapesti vágóhídig lehet bejutni a városba és ez az út 56 fillérbe kerül. Innen a Beszkárttal újabb 24 filléres jeggyel lehet tovább utazni, úgy, hogy mire az utas eléri utazása végcélját, 80 fillért költött villamosra, vagyis az oda-vissza utazása 1 pengő 60 fillérjébe kerül.

A mai rossz gaz­dasági viszonyok között ez azt jelenti, hogy a szegény munkás napi keresetének felét kénytelen villamosra költeni. A várakozás és utazás naponta két óráját veszi igénybe, amíg a Budapesttől nyolc kilométernyire levő Csepelig eljut, vagy onnan visszajön.

Csepel lakossága összehasonlíthatatlanul a legrosszabb elbánásban részesül az összes környéki községek között. A Budapesttől 16 kilométernyire fekvő Rákospalota, továbbá Újpest, Kispest, Pesterzsébet stb. úgyszólván három percenként kap villamost és 24 fillé­res jeggyel lehet megtenni innen az utat a főváros legtávolabbi részeibe, mert itt a Beszkárt bonyolítja le a forgalmat. Csepel is úgy látná megoldva közlekedésének súlyos problémáját, ha a Beszkárt kiépítené a vonalát idáig.

Robl kanonok vezetése alatt bi­zottságot, alakítottak, sok ezer aláírással kérvényt készítettek és a kereskedelmi minisztert kérik fel, vegye pártfogásába a kívánságukat. Hogy olcsó és jobb közlekedéshez juthasson Csepel ezer és ezer szegény lakósa, ezért kérik a Beszkárt villamosnak sürgős kiépítését Csepel községig, sőt ezen túl, a népes Kertvárosig és Csillagtelepig.

Forrás: Friss Újság 1932. március 1.