Tiltott iratra bukkantunk. „Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad az Isainak fiát a magad gyalázatára és anyád szemérmének gyalázatára!” - mondja a haragra gerjedt Saul király a fiának, Jonatánnak, aki érzelmileg túl közel került Dávidhoz. „Jonatán, jobban szerettelek mindenkinél. Igen, barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél” – ezek pedig már Dávid szavai, azok után, hogy barátja, Jonatán sajnálatos módon elhalálozott.

A hittudomány ezer-akárhány éve vitázik rajta, hogy mit is jelentenek a fentiek. Egyértelmű válasz nincs: helyette olyasfajta „érvek” vannak, hogy nem utalhatnak a homoszexualitásra, hiszen azt az Isten nem kedveli. De talán a teológusok véleményénél is fontosabb, hogy mit értenek belőle az olvasók; hogy érthetik-e úgy is, hogy ez bizony egy meglehetősen megengedő leírása – a Bibliában, a nem különösebben toleráns ószövetségi részben - egy barátságon túli férfikapcsolatnak.

(Nem tudunk róla, hogy Isten, aki szigorúan megbüntette Dávidot a Betsabéval folytatott házasságtörő viszony miatt, akár csak egy szót is vesztegetett volna arra, hogy mi történt Jonatán és Dávid között.)

Nos, nemcsak érthetik, hanem értik is, szintén ezer-akárhányszáz éve. Mit ír ehhez képest egy másik, keresztényi körökben talán kevésbé fontos (?) jogforrás? „Tilos tizennyolc éven aluliak számára olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.” És a friss rendelet nyomán tilos kirakatba helyezni, iskolák közelében árusítani, gyerekek kezébe adni is.

Szóval akkor a Bibliát...? Vagy lesz majd egy hatóság, amely eldönti, hogy Sámuel könyve még belefér, Shakespeare véleményes, Szapphó viszont bezúzandó? Tessék mondani: van ennek bármi értelme?

Hargitai Miklós (Népszava)