Megmondtam Anonymusnak, hogy bele ne merje ezt írni a gestájába, mert lecsapatom a fejét. Erre ez az Anonymus azzal jön, hogy akkor nem írja alá a cikkét ...

Turul a tükör előtt állt és egy kis ollóval próbálta a szőrszálakat kivágni az orrából. Aztán kinyomott egy pattanást a csőre alatt. Az anyja már másodszor kopogott az ajtón, hogy mi van. Nyilván reménykedett, hogy randira megy, az utóbbi időben több igen helyes és jómódú tojóra hívta föl a figyelmét. Turul végül még magára fújt valami reklámokból ismert férfi parfümöt – amely, ha hinni lehet a képernyőn felvillanó képeknek – mágnesként vonzza a nőket.

Csinos vagy – hunyorított az anyja. Nem volt szíve elkeseríteni. A család már régóta gyanította, hogy Turullal nincs minden rendben. Nem olyan, mint a többiek. Már akkor más volt, amikor még ott volt a fenekén a tojáshéj. Úgy érezte,

titkolnia kell a vonzalmait. Mit szólna a családja, a barátok, a szomszédok, az egész fészekalja Turul csapat. Kell neki, hogy rajta röhögjenek, élcelődjenek a foci öltözőben, hogy összesúgjanak a háta mögött, vagy olyasmiket mondjanak, hogy egész rendes, pedig... Kamuból párszor csőrözött egy helyes turullal, randiztak is, csak, hogy szó ne érje a ház elejét. De valahogy nem esett ez az egész jól neki.

Járt pszichológusnál is.

Turul a harmadik találkozón mert csak előjönni vele, hogy tulajdonképpen az óvódában kezdődött az egész. Gyanútlanul ült a kiscsoportban amikor az óvónéni leültetett mindenkit a kispadra, hogy most nagyon figyeljenek. A szakállas bácsi arról beszélt, hogy ma már nem divat úgy élni, mint a szüleik. Nem az őshazában vagyunk, ne legyenek már boomerek. Operáltassák át magukat, minimum struccá, de ha jót akarnak, akkor zsiráffá. És bátran játszanak szexuális játékokat a nagycsoportosokkal, ne is törődjenek vele, hogy azok fiúk vagy lányok vagy egy tornatanár.

Egy szép farktollú gácsér jelentkezett, hogy „de Soros bácsi, mi még csak kiscsopisok vagyunk”.

A szakállas bácsi megmagyarázta, hogy ez hiba, de most már jobban igyekeznek és a bölcsödéseket veszik rá az átalakító műtétre. Képzeljétek csak – merengett –, az anyukád reggel bead egy kis sólymot, és este egy szamarat visz haza.

Akadt gyerek, amelyik megborzongott, más sírva fakadt, de Turulban valami megmoccant. Ő egy turultestbe zárt valami más. Megváltozott az élete. Másnap a középső csoportban megpuszilt egy menyétet, aki korábban palóc nótafa volt.

És ekkor egy Pride-on, meglátta élete szerelmét. Aki kell neki, aki nélkül élni sem képes. Akivel meleg családi fészket kíván rakni.

De hogy szólítsa meg éppen ő, aki láthatólag nem illik hozzá? Mi van, ha csak a hagyományos szerelmet preferálja és kigúnyolja. Legjobb barátja, egy medve, kiröhögte és bekövette neki az instán. Hozzátéve, hogy ez egy nagyon nyitott, vágod?

Ez volt az első randi előzménye.

S ha kicsit nehezen is indult a beszélgetés, a gin-tonic, különösen a hetedik, megoldotta a nyelveket. Emese – mert így hívták azt a csodalényt – beült Turul ölébe és hagyta, hogy az megpuszilja, és új randit kérjen tőle.

Turul repkedett örömében, különösen, amikor kiderült, Emese otthagyta a csaját, akivel együtt kavart. Jól megértették egymást, ezzel nem is akadt probléma, csak tartottak a környező világtól. Különösen Emese nagyapja, Magóg tűnt egy állatnak, aki nem képes elviselni, ami unokájával történik.

Megmondtam Anonymusnak – hangoskodott egyik délután a gangon, miközben a kövidinka kupakját csavarta le -, hogy bele ne merje ezt írni a gestájába, mert lecsapatom a fejét. Erre ez az Anonymus azzal jön, hogy akkor nem írja alá a cikkét – micsoda mimózalelkű ez is.

A házban a jobb érzésű lakók összesúgtak, hogy ez a Magóg ne háborogjon annyira, neki is akad egy elég furcsa kapcsolatból származó gyermeke, az Ady Bandi, akiről köztudomású, hogy Góg és Magóg fia. A #családazcsalád.

Végül Turul megemberelte magát és a családja elé állt. Régóta sejtette ott már mindenki, hogy mi a helyzet. Megkönnyebbülés volt a coming out. Csak a mama szeme lábadt könnybe azzal, hogy lesznek így unokáink?

Turul és Emese, mint két gerle éltek együtt. Nézni is jól esett őket, ahogy turbékoltak. Turul megtanult főzni – a rántotta a fő erőssége -, bevásárolni járt, és tollseprűvel ügyesen szedte le a pókhálókat. Emese kicserélte a villanykörtét, befizette a számlákat.

Egy szép napon kiderült, hogy utódot várnak. Turul először csak annyit tudott a hírre mondani, hogy: ne nézz madárnak!

Aztán megszületett Álmos, később megalakították az Árpád-házat és boldogan éltek egészen 1301-ig, annak kihalásáig. És senkit, de senkit nem zavart a nagy birodalomban, hogy Turul is, Emese is nő volt.

Forrás: Dési János (Klubrádió)