Az összetétel időnként változik, de a módszer marad... A testületi üléseken, az érdemi vita helyett, az elszólások jelentenek némi útmutatást. Legutóbb például a polgármester  azt bizonygatta, hogy ő még nem kért hatástanulmányt soha, a „fejlesztések” megindításához. Az a baj, hogy ez igaz!

A csepeli képviselő testület szeptember 23-i ülése túl nagy érdeklődésre nem számíthatott. Az a baj, hogy amióta a fideszesek rendezik a napirendeket, és ők intézik a lebonyolítást, nincs is értelme a testületi ülésekre különösképpen koncentrálni. – Ezzel a megállapítással kezdte tapasztalatai összegzését a legutóbbi kt-ülés után Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) képviselő. Írását így folytatta:

„A vagyonnal, a beruházásokkal, a pénzügyi dolgokról valós tájékoztatást a testület sem időben sem folyamatában nem kap. Az ügyek - a kifürkészhetetlen érdekviszonyokat megtestesítő - polgármester eldugott luxusszobáiban, baráti, kabineti körben dőlnek el. Ezért van, hogy a testületi üléseken, az érdemi vita helyett, az elszólások jelentenek némi útmutatást. Ide tartó megjegyzés volt a polgármester részéről, amikor azt bizonygatta, hogy ő még nem kért hatástanulmányt soha, a „fejlesztések” megindításához. Az a baj, hogy ez igaz!

Az ellenzékiek mindig is kifogásolták, hogy saját tévedhetetlenségére, és kiterjedt kapcsolatrendszerére építi a döntéseket, amiből rengeteg kár, és nagy veszteségek keletkeztek. Különösen szembeszökő - és kis híján tragikus - a strand, a Jedlik és a többi túlméretezett és fent tarthatatlan szórakoztató építkezések ügye. Az egyik napirend mindjárt a forró krumpli dobálására emlékeztetett:

A Simon Bolivár lakótelep közepére épített, és az ott lakóknak sok kellemetlenséget okozó, környezetidegen kézilabda csarnok fenntartási kötelezettségét a polgármester a Vagyonkezelőkre testálta. Mivel a fedezetet a kerület pénzügyi helyzete nem garantálja, így a felelősség áthárítás itt is pótcselekvés, ami sokkal inkább hasonlít cirkuszi mutatványra, mint valós intézkedésre.

Nagy meglepetést keltve az ülés napirendjére került a csepeli parkolás tarthatatlan helyzete. A problémát nem a polgármester, a szakmai szervek, vagy a kormányzó közösség vetette fel, hanem Borbély Lénárd jól kifizetett embere, az ellenzéki közösséget már az első ülésen eláruló ember adatta elő. Az előterjesztő egy tárgyalásra alkalmatlan, a szakmával és a társadalommal nem egyeztetett színvonaltalan irományt adott be.

Aljas, de érthető taktikai húzás volt! Borbély ugyanis korábban sokszor kijelentette: „amíg ő a polgármester Csepelen nem lesz bevezetve parkolási díjrendszer”. Most meg a kerületi közlekedés összeomlásának küszöbén felismerte, hogy a populista álláspontja tarthatatlan! Nem valószínűtlen, hogy ezért találta meg a politikai pályafutásának befellegzett képviselőt, hogy legyen beterjesztője ennek a kérdésnek.

A primitív megoldásban olyan parkolási rendszert hoznának létre, amiben az agglomerációból, a környező kerületekből jövőket jól megsarcolják, az ittenieknek meg nem kell fizetni semmit! Ábel Attila, és Szuhai Erika rá is hangolták a jelenlévőket, az agglomerációs lakosság, és Karácsony Gergely elleni gyűlöletre. Képtelenek voltak ugyanis felfogni, hogy a parkolás a közlekedés-szervezés egyik, de nem az egyetlen eleme. Ezt a kérdést csak komplex módon lehet megoldani.

Az egy évtizede tartó elhanyagoltság, - és nem csak a tervezés, de a gondolkodás hiánya – most jelent meg égető társadalompolitikai kérdésként. A HÉV (M0-ig való kiépítésével, Bp Belvárosba vezetésével) és a közutak körültekintő tervezésével (Gerinc út megépítésével) megfelelő nagyságú parkolóhelyek felszabadításával (pl. Szállítók útja, elhagyott iparterületek) vagy építésével (pl Fidesz által 2010 előtt megfúrt parkoló lemezek) lehet csak ezt a feladatot megoldani. Könnyű belátni, hogy e-helyett az agglomerációban lakókkal szembeni oktalan és értelmezhetetlen kritika (néha a gyűlölet hangneméig ható hangulatkeltés) sokkal egyszerűbb dolog! Ez az ábeli propaganda alapja!

A csepeli testületi ülésen Ábel Karácsony Gergelyben és Budapest egészében, Szuhai az agglomeráció lakóinak diszkriminálásában és kirekesztésében látta a megoldást. Szomorú és elgondolkodtató: vajon hogyan tudják ezek a képviselők az emberi közelségben a települési szomszédságban lévőket  ennyire gyűlölni, és hogyan tudnak általuk mutatott hatalmas szeretettel magukhoz ölelni azokat, akik több száz kilométerre, a határainkon túl élnek?

Úgy, hogy sem ez, sem az nem igaz! Képmutatás az életük.

Forrás: Horváth Gyula Látens gyűlölet című bejegyzése saját fb-oldalán