Annyira cuki, amikor egy olyan országban, ahol az őszi szántásban is a kormánypropaganda virít, a hazugsággyár civil arcai aggódnak

Országjárásra nem volt ugyan módom, de elég hosszú időt töltöttem Somogy megyében ahhoz, hogy lássam: a magyar vidék képét jelen pillanatban Gyurcsány Ferenc határozza meg. Azokon a sűrűn sorjázó plakáthelyeken, ahol év elején még sportolók biztattak az oltásra, tavasszal pedig emojik érdeklődtek, hogy dühít-e engem Brüsszel (nem, nem Brüsszel, szoktam nekik válaszolni), most mindenütt a tizenkét évvel ezelőtt lemondott miniszterelnök portréja díszlik. Egybefüggő ELK*RTUK mező az egész ország, kész felüdülés, hogy helyenként kitarkállik belőle Karácsony inge az ugyancsak gyurcsányos Stop-plakátokon.

És ha ez valakinek nem volna elég, akkor a – honlapjukat idézve - „külföldről nem támogatott” civilek még egy „a gyurcsányi terrort bemutató” vándorkiállítással is járják az országot, és ha valahol esetleg nem kérnek belőle, ott rögtön sajtótájékoztatón reklamálják az elnyomatást. Budapest pedig nem kevesebbet kap már megint, mint egy Békemenetet, mert nincs mese, a bűnös városban erőt kell demonstrálni, meg kell mutatni, hogy

milyen sokan vannak Orbán hívei. És ha már arra járnak, egyúttal Brüsszelnek is jelzik, hogy „valamit rosszul csinál”.

De annyira cuki, amikor egy olyan országban, ahol az őszi szántásban is a kormánypropaganda virít, a hazugsággyár civil arca azon aggódik, hogy „bizonyos körök, sok pénzzel megtámogatva, le akarják váltani az Orbán-kormányt”. Bizonyos körök? Jóember, valamiféle választást rendeznek itt jövőre, mégpedig országgyűlésit, nem gondolja esetleg, hogy azok a bizonyos körök az úgynevezett ellenzék, akik valóban, Isten ne vegye bűnökül, le akarják váltani a regnáló kormányt? Sok pénzzel megtámogatva? Csizmadia úr, mégis mennyi a sok? Százmilliók, félmilliárdocskák a szerencsejáték vállalattól meg az állami villanyművektől, amennyi a CÖF-nek szokott leesni, az sok vagy kevés?

Forrás: N. Kósa Judit (Népszava)