Vágd szájon, kérlek! Szájon fogom vágni, kérlek! Pixi és Mixi mai változatai ha kell, békemenetelnek, ha kell hűségesen megnézik a döglött állat bemutatót és ha kell, akkor hosszú évek óta először moziba is elmerészkednek, mert a párttitkár felírja, hogy ott voltak-e, de ma már nem a két Latabár a sztár...
Az elmúlt hetekben a kormánypárti úgynevezett sajtó szerint, számtalan óvódai csoport vett Sanghajba repülőjegyet, dacolva a mostani utazási nehézségekkel. Nemcsak a nagycsoportosok, hanem már a középsősök, sőt a kiscsoportosok is tömegével követelik ki, hogy Kínába utazhassanak. Mindezt azért, mert, mint arról a valódi sajtó beszámolt, a Magyarországon is megtelepedni kívánó Fudan egyetem egy részleget hozott létre, amelyik azoknak a fiataloknak próbál segíteni, akik például nemváltó műtétre készülnek.
És ugye a magyarországi kormányzati hülyék egyik kedvelt toposza, hogy itt már az óvódákban nemváltó műtétekre beszélik rá az ovistákat. Igaz, ilyet még soha senki sem látott – de sebaj. Mumus vagy Kokorász sincs, és mégis félünk tőlük, ahogy
Bruckner Szigfridék a pomogácsoktól.
S miután lehet tőle rettegni, már nem is kell, hogy legyen. Mert van. Hiszen megkeseríti életét, mint annak a nehéz sorsú honfitársnak, aki beszopta, hogy neki a menekülőktől kell félnie és nem a covidtól. Ezért aztán békemenetel és hűségesen megnézi a döglött állat bemutatót és hosszú évek óta először moziba is elmerészkedik, mert a párttitkár felírja, hogy ott volt-e. S aztán, ha pechje van, elmerenghet azon, milyen állapotokat talál abban a kórházban, ahová beszállítják, és ahol ápolók már csak nyomokban találhatóak.
Mindegy, a lényeg, hogy a színházak például nem kérhetnek védettségi igazolást. Az úgynevezett adatvédelmi ombudsman –amelyik szintén egy szem itt a láncban –, egyből elkaszálta, amikor egy színház megkövetelte volna ezt. Hiszen a kis vezető megmondta a tutit, hogy ilyenre nincs szükség. És Péterfalvi Attila tudja a dolgát. Én laikusként felvetném, hogy helló, végülis ha az ember színházba megy, akkor kikapcsolja a telefonját, nem beszél előadás közben hangosan, betart bizonyos civilizációs szabályokat. Mint például beoltatja magát, hogy ne veszélyeztesse elsősorban magát, de másokat sem egy zárt közösségi térben, éppen azért, hogy jövő héten is lehessen még előadás. Akinek pedig ez nem tetszik, semmi gond, otthon marad. Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy színház, mint munkáltató, Hamletjának és Mágnás Miskájának előírhatja az oltást, de a t. közönségnek nem. Ezért én, aki már többször beoltattam magam, lehet, hogy inkább otthon maradok, hogy a laposföldhívők, fideszesek és oltatlanok lelki békéje kevésbé sérüljön – ennyit arról, hogy mit jelent diktatúrában élni.
Megjegyzem a „mintalabor Ausztriában” mostantól egy csomó helyre nem járhat az, akinek nincs védettségi igazolványa, igaz, ott agyba főbe tesztelnek, ráadásul gyakran ingyen. Amiről itt nyilván szó sem lehet. Ott sorba kell állni az oltásért, annyian mennek. Maszkot kötelező hordani zárt térben. Miközben itt új oltást alig-alig adnak már be, a kórházba és lélegeztető gépre kerülők száma csúnyán nő. Ráadásul, a magánszorgalmú csahosok sokat rontanak a helyzeten, amelyik persze a fejétől bűzlik, mint rendesen.
Éljen a szabad vita, de tessék nagyon vigyáznia mindenkinek magára, hiszen az Orbán rezsim az igazi liberalizmus: senki nem véd meg minket, ha mi nem magunkat és egymást.
Dési János
