Csepel, Háros, 2022.: Itt emberek élnek, állatokat kínoztak...."A kerületvezetők behunyják a szemüket azok előtt, akik az emberi együttélés minimális szabályait sem betartva (sőt vele éppen ellentétben) emberhez méltatlan körülmények közé kényszerítenek ott, Magyarországról, és a határainkon kívülről jövő embereket. Pedig ismerik a törvényszerűséget: ahol szenved a felnőtt ember, ott szenved a gyerek és kínlódik az állat is!"
A jóérzésű emberek újra megdöbbenéssel tekintenek Csepelre. A hírek arról szólnak, hogy ebben a fővárosi kerületben éhen pusztult állatok tetemeit találták egy udvarban.
Az ilyen tragédiák és emberi felelőtlenségből következő bűntettek máshol is előfordultak már, nem csak Csepelen. Ezek az érvelések azonban nem könnyítik a településükért felelősséget érző emberek szomorúságát. Szomorkodik itt ellenzéki és kerületet irányító jóérzésű fideszes egyaránt. Mindegyik elgondolkodik azon, hogy valójában megtett-e mindent annak érdekében, hogy ilyen, és ehhez hasonló esetek ne fordulhassanak elő. Nem tudható, hogy a vezetői magába fordulás milyen eredményeket hoz. Az tudható, hogy a helyzet nem változik.
Csepelen nem csak az állatkínzás volt a jóakaratú embereket megrázó esemény! Az emlékeink sorába nem is kell oly mélyre nyúlni, hogy találjunk itt emberek élve temetéséről szóló híreket. Emlékezhetünk a kegyetlenségek megtestesítését és törvényesítését kezdeményező Németh Szilárd féle „innovációról”, ami a szegénytemetés kerületi kialakítását indítványozta. De olvashattuk a fizetett őrzővédő nyilatkozatát, amiben arra utalt, hogy - a polgármester hallgatólagos jóváhagyása mellett - „vegzálják” a hajléktalanokat. És folytatható a sor…
Több százmilliós tételekben milliárdokat fordítanak játszóterekre, jégpályákra, szurkolói arénákra, sportcsarnokokra és más hangulati beruházásra, miközben tehetetlenek a Hároson és a szietcsúcson tapasztalható embertelen állapotok megfékezésében. Behunyják a szemüket azok előtt, akik az emberi együttélés minimális szabályait sem betartva (sőt vele éppen ellentétben) emberhez méltatlan körülmények közé kényszerítenek ott, Magyarországról, és a határainkon kívülről jövő embereket. Pedig ismerik a törvényszerűséget: ahol szenved a felnőtt ember, ott szenved a gyerek és kínlódik az állat is!
Úgy tesznek mintha arra nem lenne anyagi forrásuk, hogy az ottani rendezetlenséget felszámolják! Ahhoz pedig nincs szemük, hogy az embertelenséget észrevegyék? Mindezzel azt bizonyítják, hogy nincs bennük elszántság és kreativitás ennek az áldatlan állapotnak a felszámolásához. Pedig vakságban kell szenvednie annak, aki nem látja a szabályozatlan területen megindult átalakításokat, a dinamikus „fejlesztéseket”! Persze, lehet, hogy a közmondás szerin „nem vakok ők, hanem bátrak!” A valóság meg azt mutatja, hogy inkább csak vakmerők!
Forrás: Horváth Gyula közösségi (FB) oldala
