A megoldás: NYOMTASS TEIS! A kétrét hajtott A/4-es papírlapra nyomtatott, többnyire képi illusztrációval tarkított tények: hírek, grafikonok, táblázatok hetente jutnak el a vidéki Magyarországra. L. László János stábja most készíti a 239. számot, és szándékában áll a választási kampány kezdetéig eljuttatni ezer kistelepülésre.
Ez akár fordulatot is jelenthet az ellenzék stratégiájában és viselkedésében. Az ezernél csekélyebb lélekszámú településeken végre megjelenik a másik tábor hangja is. A hang megjelenése azért nem képzavar, mert a furcsa, látszólag kezdetleges „újság” tartalma a világhálón jut el az aktivisták merevlemezére, akik otthon vagy a szomszéd digitális nyomtatójával annyi példányban állítják elő a lapot, amennyire igény van az adott településen. Az igény pedig változó: 100 és 700 ezer példány között mozog. Nem lepődnék meg, ha hamarosan elérné az egymilliót is.
Az ellenzéki pártok vezetői felismerték a Nyomtassteis! jelentőségét, pénzt azonban nem nagyon adnak hozzá. Kétségkívül szűkös anyagi forrásaikból inkább a pártjukhoz közel álló portálokat támogatják. Szerencsére a választókörzetek 106 közös ellenzéki képviselőjelöltje másként gondolkodik erről. Nemcsak felismerték a civil vállalkozás jelentőségét, a rendelkezésükre bocsátott pénzből támogatják is a pofonegyszerű és meglepően hatékony módszerrel kísérletező stábot. Megértették, hogy
ha csak a városukban erősek, és a hiteles, tárgyszerű üzenetek nem jutnak el a vonzáskörzetében lévő falvakba, akkor aligha nyernek április 3-án.
Már vannak olyan nagyvárosi értelmiségiek is, mint az író Bruck András vagy a szociológus Vásárhelyi Mária, akik kikandikálnak a pesti „Nagykörúton belülről”. (A kormánypárti publicisztika egyik kulcsszavát tettem idézőjelbe, melyet olykor ellenzéki politikusok is szoktak használni.) A két említett véleményformáló széles koalícióban képzeli el az ellenzéki pártok fellépését, és azzal is tisztában van, hogy a kistelepülések nélkül nincs esély a választási győzelemre.
Forrás: Zöldi László (Médianapló)
