Az Orbán-kormánynak nem fáj, ha tönkremennek a kis boltok? Van egy szép magyar mondás arra, amit a kormány az infláció ellen vívott harcában művel. Nevezetesen arra, hogy a stoptáblaerdővel körülplakátolt intézkedések számláját rendre mással fizetteti meg. A benzin drágulását hetek óta a kutasoknak kell benyelniük, a kamatstop 30 milliárd forintos terhét a bankok állják. Most pedig az élelmiszerárak befagyasztásának 20 milliárdra becsült költségét tolják rá nem is titkoltan a boltosokra.

A kormányzati mondás szerint úgyis van ott pénz elég, elbírják a multik a különadó és a beszolgáltatási törvény után még ezt is. Vagy ha nem, hát menjenek, szabad útja lenne végre a hőn óhajtott nemzeti élelmiszerláncnak.

A multik azonban egyelőre, köszönik, jól vannak, és saját akciókat kreálnak a kötelező hatósági árból. Megtehetik, mert

egyrészt erős alkupozícióik vannak a beszállítóikkal szemben, másrészt a 10 forinttal olcsóbb cukor árát apránként visszahozzák majd más termékeken.

Az esetek többségében családi vállalkozásként működő, mintegy 20-25 ezer hazai kisboltra viszont óriási terhet rak a kormány. A multikkal ellentétben nekik fogalmuk sincs, hogyan kaparják elő pénztárgépeikből a tavaly októberi áraikat, s mivel igazolják majd az ellenőröknek, hogy ők bizony már akkor is a KSH által számolt átlagárnál jóval drágábban tudták csak árulni a lisztet, az olajat, a cukrot vagy a tejet. Hiszen ők maguk is eleve drágábban vették, mint a diszkontok. Most pedig a nagykerárnál is olcsóbban kellene adniuk az árut.

A szerencsésebbek talán be tudják majd tömködni a lyukakat abból a támogatásból, amelyet a Magyar Falu program keretében a falusi kisboltok megmaradására osztott szét nemrég a kormány. A cserébe kötelezően előírt nemzeti színű kisbolti arculatba így már csak a kormánykék árstoptábla zavar majd be.  

Forrás: Varga Dóra (Népszava)