A latin divide et impera kifejezés, magyarul „Oszd meg és uralkodjǃ”, a Római Birodalom politikai módszerét kifejező elv, mely később többek közt XI. Lajos francia uralkodó mottója is lett. Orbán Viktor még nem király, de uralkodik, és a birodalma már kiépült...

„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy másokat elhallgattassunk … ” - mondta Orbán Viktor, aztán elhallgattatták a Népszabadságot, elvették a Klubrádió földi sugárzási lehetőségét, a frekvenciáját, megszüntették a szabad tankönyvválasztást, a pedagógusok önállóságát és most végül a sztrájkolási lehetőségüket is.

Bizony, bizony, nincs itt kérem semmiféle vetemedés. A minap a pedagógusok egy része sztrájkkal próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy milyen lehetetlen feltételek között dolgoztatják őket. Mondjuk, hogy

a sztrájk kivitelezése hármas alá. Magatartás 5-ös, szorgalom 3 fölé – mert ugyan relatíve sokan csatlakoztak a munkabeszüntetéshez, azért a többség mégsem. Bár kétségtelen, hogy a kormányzat mindent megtett azért, hogy ezt az ártatlan munkabeszüntetést megakadályozza.

A figyelmeztető sztrájkra csak fenyegetődzés volt a válasz. Teljes joggal határozták el a pedagógus-szakszervezetek, hogy rövidesen folytatják. A sztrájk, mint tudjuk, alkotmányos jog a művelt világban, s különben sem áll meg a Föld forgása, ha a világ legsikeresebb és legjobb és legdobogósabb kormánya idején van egy sztrájk reggeltől estig.

Arról nem is beszélve, hogy „mi sohasem vetemednénk arra ...” Ezek után pénteken este mégiscsak volt egy kis vetemedés. Egy kormányrendelet olyan szabályokat írt elő a pedagógussztrájk esetére amely feltételeket egyébként az iskolák egész sora akkor sem teljesíti, amikor teljes üzemben dolgozik.

Fennakadhatnánk azon, miként lehet egy kormányrendelettel egy alkotmányos jogot ily módon korlátozni, de teljesen felesleges, ez kifejezetten humánus megoldás. Hiszen közéjük is lövethetnének, és tuti, lenne hozzá alkotmánybírósági megerősítés és buzgó helyeslés a kormánypárti sajtóban.

Jó, ez rossz vicc. Már csak azért is, mert miért kellene lövetni most? Az idősebb nemzedék, amelynek tagjai talán még tanultak valamit a magyar munkásmozgalom történetéből, felidézhetik, hogy bizony a legzordabb időkben, amikor a közéjük lövetés nem csak egy hülye vicc poénjának számított, maga volt a realitás, mégis voltak, nagyon komoly sztrájkok.

Most is lehetne sok minden. Például nem csak a pedagógusok legjobbjainak elkeseredett küzdelmét figyelnénk némi kaján kárörömmel, hanem csatlakoznának hozzájuk a mozdonyvezetők, a balett-táncosok és a kőfaragók is. Álom, mert nyilván nem fognak, hiszen mindenki a saját bajával van elfoglalva, mennyivel jobb, ha egyesével nyírnak ki minket. És különben is, a lustaság fél egészség, rozsdamarja nem ragyog és langyos a sör, de nekünk így is jó.

Mindenesetre van még pár nap, ameddig lehet gondolkozni azon, hogy hagyjuk őket magukra vagy csatlakozunk hozzájuk.

És csak szólok, hogy miközben a pedagógusoknak kuss – és a társadalom egy jelentős része ehhez asszisztálni kegyeskedik – egy hír szerint „Mészáros Lőrinc”, aki minden valószínűség szerint Orbán álneve, viszi el a teljes magyar vállalati profit több mint hat százalékát. Azaz a nyereségnek számító minden 17 forintból egyet.

A tanár meg így is bemegy, akkor minek neki pénzt adni?

Dési János