Azt igazán nem mondhatom, hogy sajnálom Völner Pált, inkább csak szánakozom fölötte; feltehetően túlságosan pitiáner volt a nagymenők között, ezért is bukott le. Tán a nyomozók voltak túl óvatlanok, vagy az igazságügyi miniszterhelyettes lépett rá valakinek a tyúkszemére.

De ez már mindegy is, hiszen immár a nyomok eltakarítása folyik, és ebben kitüntetett szerephez jut a szabadlábon járkáló Völner.

Gulyás kancelláriaminiszter, a diplomata-útlevelekre vonatkozó kérdésre azt a választ találta adni, hogy valamennyi kamarai vezetőnek az jár, de Szijjártó külügyminiszter már úgy fogalmazott, hogy azt a kormánytag kérte, és nem látott okot arra, hogy ezt megtagadja.

Vagyis egy szóval sem említette, hogy

minden kamara vezetőjének a külügy szinte automatikusan kiállít egy ilyen okmányt, pedig Gulyás állítása alapján ezt kellett volna mondania.

Amúgy nem tudom, miért is lenne szükséges a diplomata-útlevél a kamarai vezetőknek, miért természetes, hogy ilyen utazási könnyebbséggel rendelkezzenek, mint ahogy azt a miniszter a kormányinfón állította.

 Lehet, hogy azon a korai órán nem jutott eszébe, hogy most már egyszerűbb lenne mindent Völnerre fogni, magányos elkövető volt – Schadl György társaként, persze -; egyetlen korrupt kijáró ember volt a kormányban. A többiek semmiről nem tudtak, a nyomozók senkit nem értesítettek, még az Országgyűlés elnökét sem.

Bizonyára ismerik az ABBA együttes számát, a Győztes mindent visz címűt. Ajánlom az újraéledő csapatnak, írja meg az ellenkezőjét is, azt, ami arról szól, hogy a vesztes mindent visz. A bűnüldözésben helyenként állítólag az a szokás, hogy a feltáratlan ügyek egy részét elvitetik a lebukottakkal. Ott a statisztikát javítják ezzel a módszerrel, itt csak a kormányzati álláspontot akarják erősíteni: egyedi esettel állunk szemben. 

Forrás: Németh Péter (Népszava)