Ne keresse Csepelen napjainkban a közpénzből kiadott kerületi sajtótermékben a címben idézett mondatot. Tizenkét éve úgy sem talál ilyet vagy ehhez hasonlót. Több mint másfél évtizedet kell visszaugrani az időben, és csodák csodája, ott nem csak a jelzett mondatra, hanem annak szellemiségére, alkalmazására is rábukkanhatunk.

16 éve, 2006 tavaszán Csepelen is az országgyűlési választásra készült, akit érdekelt a közélet. Sokan voltak. Bőségesen válogathattak a különféle fórumokból. A 2006. március 17-én megjelent Csepelújság a Munkásotthonban, a legendás Tibi bácsi vendéglőjében megtartott eseményről tudósított. Udvarhelyi András többek között ezt emelte ki az elhangzottakból:

„Azért beszélek időnként szélsőségesen gondolkodó emberekkel is, – mondta Bolgár György rádiós műsorvezető – mert úgy gondolom, hogy bármennyire elfogadhatatlan is a véleményük, néha meg kell őket hallgatni. Ott húzom meg a határt, hogy az illetőnek még nem ismerem minden határon túl menő politikai megnyilatkozását, akkor még hajlandó vagyok közönség elé engedni. A sajtószabadság határa az erkölcs és a

törvény.

Az emberi méltóság megsértését, a titkok közlését tiltja a törvény. Szólásszabadságunk beleütközhet az alapjogokba. A demokráciában mindent elmondhatok. Elvileg. Mindenféle véleményt. De más emberek alapjogait nem szabad sérteni. A két jog, a sajtó- és véleményszabadság és más alapjoggal ütközhet. Végül is, el kell tudni viselnünk a nekünk nem tetsző véleményeket is.

Például évek óta borzolja a kedélyeket az ún. gyűlölet beszed, amely sérti az emberi méltóságot, sérti a félelemnélküliséghez való jogunkat. Lehet-e például embereket fenyegetni a szólás és sajtószabadság ürügyével?

Félelmet kelthetnek sok tíz-százezer emberben, miközben joguk van véleményüket elmondani? Országa, történelmi helyzete is válogatja, hol a határ. Alapvető, hogy amikor az ember a nyilvánosság elött szerepel, akkor gondoljon arra, hogy a másik embernek is vannak érzései, tapasztalatai, más véleménye, tartsuk tiszteletben a másik embert. Ne sértsük meg szándékosan.

Forrás: Udvarhelyi András – Csepel újság – 2006. március 17.