Egymásra nézve: Németh Szilárd és Borbély Lénárd a bizalom légkörében. A rendszer sokkal embertelenebb és durvább lett ezért a csapások nagysága és a küzdelem kegyetlensége is nagyot változott. A régi gyanú most is él: az ellenség belül van!

Közel négy évtizeddel ezelőtt, a maihoz nagyban hasonló vezetői ellenségeskedés volt a csepeli vezetésben. A kialakult helyzetnek akkor is, - mint most - rendszerproblémák adták az alapját. Ma úgy tűnik, hogy egészen más világban élünk, mégis a fideszes hatalomgyakorlás egyes elemei a rendszerváltás óta a legtöbb hasonlóságot mutatják a korábbi kádári rendszer bizonyos rossz folyamataihoz.

Ezért, nem látszat, hanem a valóság, ha mély hasonlóságot észlelünk a problémákban és a problémák kezelésében is. Ezt a magasabb szinten kialakult ugyanolyan társadalmi feszültséget magába foglaló folyamatot /ismétlődést/ mondják - társadalmi, történelmi - spirálnak.

Tudtukon kívül ebbe a spirálba gabalyodott bele Németh Szilárd és Borbély Lénárd is! Ugyanúgy nem tudnak kilábalni a hatalomgyakorlás ellentmondásaiból, ahogy annak idején, - a legnagyobb jóindulat mellett - sem tudott ebből kilábalni az

akkori tanácselnök és a kerületi első titkár sem. A szocializmus bizonyos rossz gyakorlatai és a fideszes illiberalizmus ugyanis, - éppen a személyek dominanciájára és küzdelmére épülő tekintélyelvvel - kizárja a demokratikus testületek megoldásinak lehetőségét. A hegemóniára való törekvés a diktatúrák jellemzője! A testületek ugyan formálisan még működnek, de azokban a függetlenséget kiirtották. A többséget a kölcsönös függések, befolyásolások, és zsarolások rendszere tartja össze. Az így lenullázott testületek alkalmatlanok a konfliktusok kezelésére, és megoldására.

Mindkét rendszer a hatalomkoncentrálásra, a tekintélyelvre és a vezető személyiségek meghatározó szerepére épült! Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az a rendszer éppen a diktatúrából kifelé-, míg a mai rendszer éppen befelé-halad ezen az úton. Vezetőjük, régebben a párttitkár és a tanácselnök volt, mostanság meg a polgármester és a helyi fideszes párszervezeti elnök, országgyűlési képviselő. Most ők a hatalmi struktúra meghatározói. És mivel a kompetencia szintek és befolyási kontúrok nincsenek pontosan rögzítve, - meg hát a törvények és rendeletek betartása nem is az erősségük - az áthatások törvényszerűen villongásokhoz, „ki- kit győz le” hatalmi harcokhoz vezetnek.

Míg a kerület végrehajtó hatalmi szerepében régebben a tanács volt, most a polgármesteri hivatal leledzik, - mindkettő vezetője esküt tett - egyszemélyi felelős a törvények betartatásáért. Érthető módon ezért nehezen viselik, ha ebben a munkájukban úgy szólnak bele, úgy adnak utasításokat, (vagy a mostaniak módszereivel) úgy zsarolják be őket, hogy a felelősségből egy jottányit se kívánnak átvenni! Itt a végrehajtó olyan dilemmába kerül, amiből konfliktus nélkül kimászni nincs esélye! Csupán az összecsapás mértékét, az áldozatok számát befolyásolhatja, hogy a résztvevők a megértő, vagy kegyetlenül törtető vezető. (Régen az előbbi, most az utóbbi a jellemző) Amennyiben a magát dominánsnak gondoló politikai személy, egy minden empátiát nélkülöző kegyetlen ember, a küzdelem is vérmesebb! Az ilyennel ugyanis nincs miről tárgyalni! Csak az erőből ért! Nem a közös alapon álló megoldásokra koncentrál, hanem a másik alávetettségének, ellehetetlenítésének mind teljesebb elérése a célja! Így a végrehajtói feladat vezetője fura helyzetbe kerül: ha elfogadja a domináns elvi vezető utasításait akkor végső esetben még a börtön is lehet pályafutásának végállomása, ha nem fogadja el akkor pedig kirúgják, vagy legalább is úgy tönkre teszik, hogy a legközelebbi választáson esélytelenné válik!

A rendszer sokkal embertelenebb és durvább lett ezért a csapások nagysága és a küzdelem kegyetlensége nagyot változott. A régi gyanú most is él: az ellenség belül van!

Valószínű, hogy a megoldás is a spirálnak megfelelően hasonlóan következhet be most is.

A nyolcvanas évek végén ennek a konfliktusnak a rendszerváltás tett pontot a végére. Nem kizárt, hogy ennek a mai problémának a lezárása sem fog másként befejeződni!

Forrás: Horváth Gyula Spirál című posztja a szerző közösségi (FB) oldalán