Amikor a Medián kérdezőbiztosai május elején egy, „a közeljövőben megtartandó”, elképzelt választásról kérdezték az embereket, akkor a választani tudók 57 százaléka voksolt a Fidesz–KDNP-re, és a relatív győztes Mi Hazánk is rátett még 1 százalékpontot a megkérdezettek által felidézett szavazatarányára. Az ellenzék még jobban visszaszorult mint áprilisban
Egy hónappal az áprilisi országgyűlési választás után érvényesült a sokat emlegetett „győzteshez húzás” Sokkal többen emlékeztek úgy, hogy voltak szavazni, mint ahányan ténylegesen voksoltak – ezt is mutatja a HVG számára készített legfrissebb Medián-elemzés.
Ahogy a választás előtti utolsó Medián-felmérés jelezte, a szavazóközönség nagyobb része, 66 százaléka a Fidesz győzelmére számított, még az ellenzékiek egyharmada is ezt valószínűsítette. Bizonyos értelemben ezt igazolja vissza egy hónappal a választás után az a közvélemény-kutatási adat, amely szerint az ellenzéki szavazók közül minden negyedik azt állítja, hogy még a Fidesz–KDNP kétharmados győzelme sem lepte meg, mert
erre számított.
A teljes lakosságban kisebbségből (44 százalék) többségbe (54 százalék) kerültek azok, akik szerint az országban „jó irányba mennek a dolgok”, és minden második szavazópolgár, illetve minden harmadik párt nélküli, „bizonytalan” válaszadó is inkább reményekkel, mint aggodalommal tekint a jövőbe. Még a veszteseket támogatók borúlátása is csökkent, igaz, csak egy paraszthajszállal (95-ről 92 százalékra).
A Medián válaszadóit ezúttal csak a szavazási részvételükre vonatkozó kérdésben csalta meg az emlékezetük, ott viszont jelentősen: a tényleges 70 százalékos aránnyal szemben április végén már 91 százaléknyian állították, hogy elmentek szavazni április 3-án. Az emberek általában normakövető magatartásnak, „állampolgári kötelességnek” gondolják a választási részvételt, ezért az előtte és utána kapott közvélemény-kutatási számok szinte mindig felülbecslik a ténylegesen voksolók arányát.
A szavazatok megoszlása tekintetében viszont a mostani Medián-kutatás adatai elég jól illeszkednek a hivatalos végeredményhez: a felmérésben válaszolók 54 százaléka mondta magát Fidesz–KDNP-szavazónak (a tényleges hazai listás arány 52 százalék volt), 34 százalék ellenzékinek (a valóságban 36 százalék), és a tényleges 6-tal szemben 8 százalék állította, hogy az ő voksai is hozzájárultak a Mi Hazánk parlamentbe jutásához.
Valamelyest tehát ezúttal is érvényesült a sokat emlegetett „győzteshez húzás”, ezúttal nemcsak a ténylegesen az élen végzett Fidesz–KDNP esetében, hanem a némileg váratlanul jól szereplő Mi Hazánk Mozgalommal kapcsolatban is.
Egy kicsivel még inkább felzárkóztak a szavazók a győztes kormánypárt mellé, amikor a Medián kérdezőbiztosai egy, „a közeljövőben megtartandó”, elképzelt választásról kérdezték őket. Ekkor már a választani tudók 57 százaléka voksolt a Fidesz–KDNP-re, és a relatív győztes Mi Hazánk is rátett még 1 százalékpontot a megkérdezettek által felidézett szavazatarányára.
Ez a választani tudó szavazók körében mért 9 százalék nagy ugrás a Toroczkai László vezette pártnak az utolsó előrejelzésekben kimutatott 4-5 százalékos támogatottságához képest. Hasonló jelenséggel állunk szemben most, mint amit a Jobbiknál tapasztaltunk a 2009-es európai parlamenti választáson elért – szintén váratlan – sikere után: azok a támogatói, akik korábban még nem igazán érezték szalonképesnek a pártot, a 2010-es országgyűlési választások közeledtével már a közvélemény-kutatók előtt sem titkolták a szimpátiájukat.
Mindent egybevetve a Mi Hazánk annyiban is átvette a Jobbik korábbi (2014 és 2018 közötti) szerepét, hogy egy hónappal a választások után – ha csak szűk különbséggel is – a legerősebb ellenzéki pártnak tekinthető: 1 százalékponttal megelőzi a DK-t, és még 1-gyel a Momentumot. Ezek persze hibahatáron belüli különbségek, de szimbolikus jelentőségük nem elhanyagolható.
A magát „harmadikutasnak” tekintő, de az elemzők által többnyire szélsőjobboldalinak minősített párt megerősödését az is jelzi, hogy elnöke, Toroczkai László a teljes szavazókorú népességben az ellenzéki politikusok népszerűségi ranglistáján a harmadik helyre került. Erősen árnyalja azonban a képet, hogy az ellenzéki szavazók körében viszont kilenc közül a legutolsó. Az adatok alaposabb vizsgálata rávilágít, hogy a Mi Hazánk első embere 53 százalékos támogatottságot élvez a kormánypárti szavazók körében, és csak 14 százalékosat az ellenzékiekében.
Korábban is ismertünk olyan vezető politikusokat, akik „az árok másik oldalán” is viszonylag elfogadottak voltak, és ennek köszönhették magas népszerűségüket. Ilyen volt mindenekelőtt Göncz Árpád vagy – ha kisebb mértékben is – például az MSZP-s Szili Katalin és a Fidesz-alapítóból SZDSZ-essé lett Fodor Gábor.
Olyan esetre azonban eddig még soha nem volt példa, hogy – mint most Toroczkai – egy magát ellenzékiként pozicionáló politikus számottevően kedveltebb legyen a kormánypárti, mint az ellenzéki oldalon.
A mostani felmérésben szereplő kilenc ellenzéki politikus átlagos kormánypárti támogatottsága egyébként meglehetősen alacsony, mindössze 16 százalékos. Ennél valamivel elfogadottabb a kormányoldalon az LMP újdonsült frakcióvezetője, Ungár Péter is (a fideszesek 23 százaléka szimpatizál vele), és így, bár az ismertsége még viszonylag alacsony, a legnépszerűbb ellenzékiek közé tartozik.
Az átlagnál jóval kevesebb, mindössze 9 százaléknyi Fidesz-szavazó szimpatizál viszont az ellenzéki versenyfutást magasan megnyerő momentumos Donáth Annával – más kérdés, hogy a felmérés kérdőíve még az előtt készült, hogy kiderült volna: gyermeket vár, és emiatt nem indul újra a pártelnöki tisztségért.
