A belügyminiszter fegyelmi kérdésnek tekinti a tanárok polgári engedetlenségi mozgalmát, amit el lehet intézni egy vállvonással, milyen legyen egy belügyér, ha nem rendpárti. Csakhogy Pintér Sándor a közoktatást is felügyeli, ami már önmagában is rendkívüli állapot, tekintettel arra, hogy Albániának, vagy Észak-Macedóniának is van külön oktatási minisztériuma, sőt egészségügyi tárcája is, mert miért ne lenne, mi azonban még nem értük el az ő szintjüket.

Pintér ugyanis a rendőrök és a tanárok mellett az orvosok fegyelmezője is. "Rend nélkül nincs tanulás" – tette hozzá a miniszter, ám részint rend és rend között nagy különbség is lehet, az is rend, ha a közrendőr vigyázzállásban hallgatja meg, hogy mi a teendője a rendetlen civilekkel, és más rend az, ha a történelemtanárnak kell mozdulatlan arccal tudomásul vennie, hogy ettől a pillanattól kezdve mi a véleménye a jogairól, a sztrájkról, polgári engedetlenségről, miegymásról.

Egyszemélyes polgári engedetlenség nincs, mondta meg előre a belügyér, az nem része a jogrendnek, mert honnan is tudhatná, hogy ez a fajta engedetlenség, ami attól polgári, mert önállóan gondolkodó és cselekvő állampolgár vállalja nyíltan és tudatosan, persze, hogy nem része a jogrendnek, hiszen lényege szerint épp a törvények és rendelkezések megszegéséről szól. Tiltakozás, amihez nem kérik előre a rendőrök engedélyét. Ha már a

kulturális bizottság meghallgatásán járt, Pintér megígérte azt is, hogy a rendes, lecsendesített iskolákban olyan használható tudást nyújtanak majd, ami legott Európa élmezőnyébe lövi majd a magyar fiatalokat. Ez nem is lehet másként.

Megpróbálkozhatnánk itt azzal a felvetéssel, hogy az értelmes rend mellett más is kéne a tanuláshoz, például értelmes tanári fizetés, csökkentett óraszám, létező pályakép, de ilyesmi nem jutott Pintér eszébe. A hónapokon át polgári engedetlenkedő tanárok, akik első lépésként pusztán azt próbálták elérni, hogy a kormány legalább szóba álljon velük, most végleg megérthették, hogy az oktatás helyzetének rendezése soha nem is állt a hatalom szándékában, hogy az utóbbi időben hiába engedtek a követeléseikből, hogy hiába reménykedtek abban, hogy az új kormány megalakulása megoldást hozhat.

A lényeget tekintve nincs új kormány, vagy ha van, annál rosszabb. A közoktatás probléma státusból átkerült a belügyi probléma státusába, az egészségüggyel közösen, és a gumibot mellé biztosan nem passzítanak majd mézes madzagot ebben a szép, új világban. Új értelmet nyer az az egyébként dohos és taszító nóta, hogy legyen úgy, mint régen volt. Legalább.

Forrás: Szénási Sándor (Klubrádió)