Miért csökkentené az inflációt, amikor pl. az élelmiszerárak tuti megemelkednek a boltláncok adójától. Szerencsére a kormány a keményen dolgozó kétkezi munkás kaszinózókat megkíméli az adók ilyetén áthárításától, ezért a kaszinókat üzemeltető haverjaira nem is ró ilyen terhet. Hja, hogy mi az extraprofit, azt is a kormány határozza meg. A miniszterelnök papájának kőbányás cégéből kivett rekord osztalék (a sajtó szerint az árbevétel harmada), meg egyéb baráti építőipari vállalkozások haszna pl. nyilvánvalóan nem az, már hogy is volna!
Nem is tudom, miért nyávogunk annyit az infláció miatt. A megoldás pofonegyszerű: úgy kell összeállítanunk a bevásárló listánkat, hogy ne azt vegyük meg, ami drágul, hanem azt, ami olcsóbb lett. Ne legyintgessenek: igenis, van ilyen.
Megnéztem a KSH hivatalos fogyasztói kosarának árait. Ebből kiderült, hogy a kenyér vásárlásával azonnal fel kell hagynom, mert annak ára áprilisra a tavalyihoz képest 34 százalékkal nőtt. Ez a hivatalos infláció három és félszerese. Na de kötelező kenyeret venni? - kérdem én. Nem kötelező. A zsemlével persze ne is próbálkozzanak, ott az arány 32 százalék. A krumplival még kevésbé, ott a 40 százaléktól azonnal kiborul a kosár. Meg Önök. Tilos még a margarin, a sajt, a legtöbb gyümölcs, a száraztészta, a májkrém, ezek mind 30 százalék fölött drágultak.
A húsokat hagyjuk, ott az ország egyik fele a rögzített árú csirkemellel, a másik, pechesebb fele farháttal vigasztalódik. DE!
Vannak teljesen felesleges baromfi testrészek, mint a comb és a szárny, ezek olyanok, mint a vakbél, hamarosan biológiai csökevényeknek minősülnek. Ha nem lógnának ki össze-vissza a csirkéből, a tenyésztéshez is sokkal kevesebb hely kellene, és az állatok sem futkorászhatnának szanaszét, olyan rendetlenül, ami már szinte iskolarendőrért kiált. Nem tudom, ki eszi a szárnyát, combját, amikor az áruk közel másfélszeresére nőtt. Arany János is csökevény, szóhasználata nem tud lépést tartani a modern időkkel. (Megjegyzem, én ezt már hatodikban gyanítottam, amikor A walesi bárdokban a „nézni is tereh”-hel szembesültem.) A Családi kör helyesen így hangzik. „egy-egy szép farhátot nyújt a kicsinyeknek”.
Megmondom, mit vegyenek a kenyér helyett: szánkót. Lehet, hogy ez ilyenkor, koranyáron nem jutna eszükbe, de az inflációt kedvezően mérsékli. Az ára nemhogy nem nőtt, hanem egy-két százalékkal csökkent is! Ugyanez a helyzet a ragasztott műtalpú női csizmával, a cserélhető fejű epilátorral , a 4-6 éveseknek való gyermekkesztyűvel, a női télikabáttal és a hálózsákkal. Hogy most meleg van a hálózsákhoz, a csizmához és a kesztyűhöz, és momentán nem is látni őket a boltok polcain? Hát kicsit járjanak utána! Ha másképp nem, szánkóval. Vessenek magukra, ha mégis inkább kenyeret szeretnének. Nem kell mindig zabálni, amúgyis túlsúlyos nemzet vagyunk. Vacsora idején inkább üljék körül a családi asztalt, vegyék fel a télikabátot és az új női csizmát (a férfiak is, nem esik le a gyűrű a lábukról), természetesen csakis ragasztott műtalppal, különben megy az egész antiinflációs projekt a kukába. Ha van 4-6 éves gyerek a családban, húzza fel a kesztyűt. Ha nincs, a nagyobb fogja a kezébe, legalább legyezheti magát a melegben. Ne feledkezzenek el a hálózsákról sem, bár hirtelenjében nem tudom, annak mi legyen a szerepe. A lényeg, hogy epiláljanak egyet közösen, és örüljenek együtt a cserélhető fejnek. Mármint az epilátorénak, az Önöké egyelőre nem cserélhető, bár számos bíztató kormányzati kísérlet törekszik erre.
Ami azért is jó lenne, mert a jelenlegi fejükkel folyton túlbecsülik az inflációt. Ráadásul már akkor érezték, amikor a kormány szerint még nem is lehetett. Orbán Viktor megmondta a fb oldalán, ahol is felgyűrt ingujjal, az infláció elleni tusának nekiveselkedve látható: „A háború elhúzódik, a brüsszeli szankciós politika nem javul, és ez együtt drasztikus áremelkedéshez vezet.” Naná, csak ez a baj, nem az elszálló forint meg a kilyukadt költségvetés.
Apró probléma, hogy ezeknek az ostoba népeknek a 60 százaléka a közvéleménykutatók kérdésére már az év elején az inflációt jelölte meg egyik legfőbb problémájának. Pedig akkor még sem háború, sem az emiatt bevezetett szankciók nem léteztek. Az infláció olyan lehet, mint a reumások dereka. Már előre fáj, megjósolva az időjárás változását. Persze ebben is mi vagyunk a hibásak. Nem is csak a szánkóvásárlás iránti fájdalmas közönyünk miatt. Egészében is képtelenek vagyunk hasonlítani a mezők liliomaihoz, amelyeket tudvalevőleg a mindenható ruház, az áraktól teljességgel függetlenül. Noha a miniszterelnök a Néprajzi Múzeum avatásán világosan rámutatott a virággá válás szükségességére: „A magyar lélek olyan, mint a természet vadvirága… Olyan, mint Petőfi költészete: ha a gyom köré is nő, mégis előbúvik.”
Vadvirágilag tehát jók vagyunk, csak sajnos a gyom mellett egyelőre az infláció az, ami nő. A kormány szerencsére mindent megtesz. Most pl. bevezette a különadókat. Hogy erre a költségvetési lyuk befoltozása érdekében szükség van, azt értem. Azt kevésbé, hogy miért csökkentené az inflációt, amikor pl. az élelmiszerárak tuti megemelkednek a boltláncok adójától. Szerencsére a kormány a keményen dolgozó kétkezi munkás kaszinózókat megkíméli az adók ilyetén áthárításától, ezért a kaszinókat üzemeltető haverjaira nem is ró ilyen terhet. Hja, hogy mi az extraprofit, azt is a kormány határozza meg. A miniszterelnök papájának cégéből kivett rekord osztalék (a sajtó szerint az árbevétel harmada), meg egyéb baráti építőipari vállalkozások haszna pl. nyilvánvalóan nem az, már hogy is volna!
Nem baj. Amíg a különadók elérik inflációcsökkentő hatásukat, megyek, és veszek egy szánkót.
LENDVAI ILDIKÓ (Népszava)
