A közelgő szociális válság elhárításában lenne tennivalója az egész politikai osztálynak, és választható útja az ellenzéknek. Már ha képes lesz túltekinteni – önmagán. 

Tökéletesen kettéhasadt az ország – legalábbis ez derül ki a   Publicus felmérésből. Azt persze eddig is tudtuk, hogy a politika szétzilálta a társadalmat, felborította a valós értékrendet, az azonban mégis meglepő, hogy a mindennapi éltünk problémáinak megítélésére is ilyen mértékben hat. Az orbáni választási kampány fő témája, a háborús pszichózis még mindig dominál -a fideszes szavazók körében, a tábor fele tartja a saját életére is nyomasztónak a szomszédban dúló háborút, míg az ellenzéki szavazók alig több, mint tíz százaléka tartja Magyarország szempontjából fontos problémának.

Meglehet: ahogy múlik az idő, úgy változnak majd ezek a számok, még akkor is, ha az orosz invázió tartósan részévé válik az európai életnek. Az emberek ugyanis

előbb megszokják, majd viszonylag könnyedén átlépik azokat a gondokat, amelyeket tegnap még a legsúlyosabbak között tartottak számon. Így van ez például a pandémiával is; a felmérés szerint a lakosságnak mindössze két százalékát foglalkoztatják a járvány utóhatásai.

Ha visszatérünk a megosztottsághoz, ezt a leginkább az egészségügyről alkotott véleményünk tükrözi vissza. A kormánypártiak ugyanis nem tartják ezt súlyos problémának, mindössze 12 százalékuk említi a saját „probléma-térképén”. Hanemhát…

Vannak itt aggasztóbb adatok is, és utal arra is, hogy Márki-Zay Péter milyen mértékben tévesztett célt, és vele mindannyian, akik azt hittük, jól látja a „magyar emberek” gondjait. MZP azt hitte mozgalmat indíthat el a korrupció ellen a kék szalag kitűzésével – még ma is viseli – miközben, a kutatás tanúsága szerint, a társadalom négy százalékát zavarja az intézményesített lopás, és ami még ennél is szomorúbb: a jogállamiság helyzete, a demokrácia hiánya.

Ezek a számok arra utalnak, hogy totális útvesztés volt abban hinni, hogy itthon oly nagyon érdekel bárkit is, hogy a Fidesz-kormány tizenkét év alatt lényegében felszámolta a fékek és ellensúlyok rendszerét, kevésbé emelkedetten bezárta a szabadság ajtait. És, ha ezen a vonalon haladunk tovább végképp tehetetlennek érezzük magunkat a rezsimmel szemben, azzal a rezsimmel szemben, amelynek elválaszthatatlan részévé vált a hatalom koncentrálása.

Kár azt gondolni, hogy itt tömegeket lehet megmozgatni azzal, hogy megszűnt a jogállamiság, mint ahogy azzal is, hogy az egekbe csapott az állami korrupció. Az ellenzék, még a látszólagos összefogásban sem találta meg azt a tartalmat, amely képes lenne hatni az emberekre, hát még most, ebben a széthullott állapotában. Pedig ez a Publicus felmérés mutathatna némi irányt; a legsúlyosabb gondjuk most a válaszadóknak a megélhetés.

A problémákat firtató kutatásban messze a megélhetési nehézségek kapta a legtöbb szavazatot, negyven százalék véli úgy, hogy ez áll az első helyen. Ami, a jelenlegi gazdasági helyzetben, egyre súlyosbodó infláció mellett nagyon is reálisnak tűnik, és arra is rámutat, hogy a politikai ellenzéknek milyen irányt kell(ene) vennie. A szociális válság hamarosan beköszön a legtöbb helyre, e téren lenne tennivalója az egész politikai osztálynak, és választható útja az ellenzéknek. Már ha képes lesz túltekinteni – önmagán. 

Forrás: Németh Péter (Népszava)