Érzem az elégtételt, érzem, hogy a világ jó irányba fordult, de a lelkemben egyre nagyobb az üresség, amely óriási feketelyukként szívja fel a történtek miatt érzett minden örömömet. Valami hiányzik. Bruttó 4.8 millió forint nem elég. Nekem, önöknek, talán elég is lenne, de Orbán Viktor ennél többet érdemel.

A parlamenti többség végre, ismétlem, végre megemelte a miniszterelnök fizetését. Nem sokkal, nem annyira, ami az országért, a nemzetért végzett kemény munkáért járna, de legalább tisztességes összegre. Most, amikor itt a válság, a járványt, az inflációt, a reálbér csökkenést elszenvedő tömegek epekedve várták, hogy a magyar kormányfő kormányfőhöz méltó jövedelemmel felvértezve szállhasson szembe az országot fenyegető számtalan veszéllyel.

Vegyük tehát sorra, miért kellene ennél is több pénzt adni Orbán Viktornak:

Nagyon fontos, hogy a miniszterelnök ne legyen kompromittálható, lefizethető. Természetesen meg sem fordul a fejemben, hogy Orbán Viktor valaha is képes lenne a nemzet érdekei helyet mások érdekeit szolgálni, például a magyar állam számára soha meg nem térülő kínai beruházások támogatása, vagy putyinista háborús uszító ex-KGB-s vagyonának megmentése formájában, de még az esélyét sem szabad megadni annak, hogy az ország első embere ilyen helyzetbe kerüljön.

Ahhoz, hogy a miniszterelnök az ország gazdaságára koncentrálhasson, nagyon fontos, hogy ne vegye el a figyelmét a család gazdasági helyzete. Ha a hónap végén számolgatnia kell a pénzt, ha a bevásárlóközpontban el kell döntenie, hogy a bodzás kecskesajtot, vagy az egyszerű trappistát vásárolja meg az unokák születésnapi zsúrjára, akkor az olyan fontos gazdasági döntésekre már nem fog tudni elég energiát szánni, mint amilyen a brutális inflációt okozó választás előtti osztogatás, a benzinkutakat tönkretevő benzinárstop, vagy a villákban élő gazdag családoknak évi több milliós támogatást jelentő rezsicsökkentés megvédése.

Orbán Viktort azért kell megfizetni, mert Orbán Viktor mindenhez ért. Nem csak, hogy maga húzza le a listáról az ország szempontjából fontos, de a borzalmas költségvetési helyzet miatt elmaradó beruházásokat, de maga fogalmazza meg a magyar társadalom mentális állapotára híresen jó hatással lévő nemzeti konzultációk kérdéseit is. Ő dönt a gyerekek kedvét az olvasástól elvevő kötelező olvasmányok listájáról, és egyedül ő képes megtalálni az egyetlen embert, akivel még szóba állnak Brüsszelben annyira, hogy legyen esély azoknak az uniós forrásoknak a lehívására, amiknek az ellopását szintén ő tudja a legjobban koordinálni.

Aligha találunk tehát a nemzeti konszenzust jobban megteremtő nemes ügyet annál, mint hogy a miniszterelnök még jobban keressen. Álmodozok kicsit, látom magam előtt a parlamentet, ami előtt tömegek követelnek Orbán Viktornak magasabb fizetést, molinóikon a kormányfő munkában megfáradt arca, és csak egy oda nem illő demonstráló van köztük; ő kockás ingben tüntet, a soha ki nem fizetett túlórában megtartott tanórák terhe talán még jobban meglátszik az arcán, mint a miniszterelnök sok ezer portréján a nemzet szolgálatának nehézségei.

Az ő tábláján csak egy szó van és egy szám: alapfizetése: nettó 160 ezer forint.

Forrás: Selmeci János (Klubrádió)