Soós Imre, az örök Lúdas Matyi. Arra tanították a szülők a gyerekeket, hogy ha az utcán megjelenik az ispán, vagy a földesúr hintója, akkor húzódjanak az árokba! Vegyék le a süveget és  és alázatosan, lehajtott fejjel, köszönjenek. A nagyurak néha intettek vagy  foghegyről odalökték a választ De a gyerek igazságérzete akkor is látta ennek tarthatatlanságát és a lehajtott fejével lázadt! A mindörökké ellen… Ezekből a lehajtott fejű sihederekből felnőttek lettek, de nem felejtették a lázadást. Soha többé...

Mindörökké. A hetvenes évek elején Oltvai Istvánb tanár úr jókedvűen jött be a Kossuth Technikum matematika órájára. Mindjárt el is mondta azt a viccet, ami jókedvét megalapozta. „A rendőr, (akkoriban a rendőrségen röhögött és gúnyolódott az egész ország) amikor megtudja a kihallgatáson, hogy a delikvense algebra tanár magabiztosan odaszól. Nem lehet ez olyan nagy dolog, mert a gebra, meg a főgebra ennél sokkal nagyobb”.

Nem csak azért röhögtünk a történeten, hogy teljen az idő és értékes perceket nyerjünk, hanem azért is, mert úgy gondoltuk, hogy a rangmánia egy olyan avítt soha vissza nem térő szokás volt, ami csak az erőszakszervezetek hatalomhű bugyutaságában létezik, és soha vissza nem kerülő dolog Magyarországon. Olyan amit egyszer és mindenkorra lezártunk! És most itt vannak az alispánok, ispánok és főispánok. Nem kizárt, hogy a méltóságos, nagyságos, tekintetes és

főméltóságú nagyurakkal együtt! (Atillákban kacagányokban és zsinóros mentékben)

A dolgok megnevezése mindenhol helyeselhető folyamat. A mi esetünkben a kormányhivatalok vezetőinek elnevezése se bírna nagy jelentőséggel. A baj azzal van, hogy ez a forma (amiben az ispán) meggyökerezett, nem egy felszínes elem, hanem kőkemény tartalom! Azt, hogy ebben a 2010 óta szisztematikusan kiépített rendszerben az embernek születési, vagyoni, műveltségi, (és számtalan más) előjogai vannak.

Úgy gondoltuk, hogy eljutunk – a szabadság, egyenlőség, testvériség XVIII: XIX. században megtalált Franciaországába. De eltévesztve az irányt ehelyett eljutottunk a feudális előjogokra, épülő vallási fundamentumokat kiaknázó Azerbajdzsánba meg Afganisztánba!

A Rang, azt mutatja, hogy az egyenlőség mítoszának, és a feltörekvő tehetségekben lappangó reményeinek annyi! Az ispánság azt tükrözi, hogy a magyar társadalom minőségi változáson ment keresztül, és kiépült egy múltba révedt fideszes hierarchia!

A rendszerváltás után húsz évvel, 2010 óta nem a várt szabadság jött el, hanem valami más: olyasmi, ahol csak azt lehet (tenni, gondolni, mondani) amit szabad! Aki olyat gondol, vagy olyat tesz, amit nem szabad (legyen akár olyan nagy mint Simicska) egzisztenciális értelemben halálra van ítélve. Aki felségsértést követ el, (mint a Ryanair igazgatója) arra ráküldi a hatalom a demokráciákban az átlátható és szabályos működés ellenőrzésére és felügyeletére hivatott intézményeket. Nem azért, hogy a törvény által kijelölt feladataikat végezzék, hanem azzal a nyilvánvaló céllal, hogy tegyék lehetetlenné, - tegyék tönkre, üldözzék el, de legalább is jól büntessék meg - azt céget (és annak embereit) aki a felségsértést elkövette. Az, hogy ez az országnak és a népnek milyen károkat okoz, és mennyibe kerül, azt a nagyvezírt egyáltalán nem érdekli. Olyan bosszút, akkora büntetést akar, hogy az a holdról is látható legyen.

A holdról azonban ez nem látszik! Sőt, még a sokkal kisebb távlatokból is csak az látszik, amit az ispánok emberei annak idején láttatni akartak: „ha a föld Isten kalapja, akkor Magyarország a bokréta rajta”! És ez a bokréta folyamatosan hervad, tápanyagok hiányában, elszárad és nem, hogy éke, de sokkal inkább csúfja lesz a kalapnak!

Az ispánság felvetése hazánkban (főleg azt a 2019 óta suttogó propagandával megkezdett folyamatot is erősíti) ami arról is szólhat, hogy nincs is szükség hazánkban önkormányzatiságra! A kormány (kormányzó) emberei lesznek a megyék, városok felkent urai, akik nem a választóknak, hanem az uralkodónak lesznek alárendelve!

Innen azonban már nincs mesze az, amit édesapám mesélt. Gyerekkorában egy Vas megyei faluban arra tanították a szülők a gyerekeket, hogy ha az utcán megjelenik az ispán, vagy a földesúr hintója, akkor húzódjanak mindannyian az árokba! Vegyék le a kucsmát, vagy a süveget a fejükről, illedelmesen szorítsák a mellükhöz és alázatosan lehajtott fejjel, de fennhangon „dicsérjenek”. Mondják: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Mondták. A nagyurak, meg kényük kedvük szerint néha odalökték a választ: „Mindörökké!” De a gyerek igazságérzete akkor is látta ennek tarthatatlanságát és a lehajtott fejével lázadt! A mindörökké ellen… Ezekből a lehajtott fejű sihederekből felnőttek lettek, de nem felejtették a lázadást. Soha többé...

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldalának Mindörökké című publicisztikája