Ahogy nem tud elmenni egy átlagember a hazai gázszámla tudományos összevisszaságán, úgy nem tudja megérteni az ellenzéki érvelésben szereplő számokat sem. A túlnyomó többség meg van győződve róla, hogy mindkettő átverés!
Szóból ért az ember: mondja a magyar közmondás!
Nem a számokból: folytathatja reflexszerű frappánssággal az olvasó!
Ezt az alapigazságot mintha nem is értené a magyar ellenzék!
Mondja a magáét, csűri-csavarja a szót, sodorja a számokat! Mintha nem tudná, hogy a lakosság úgy érzi, hogy ezek a számok a részleteket jelzik csupán és nekik ezzel a magából kifordult, embertelen és kivagyiságra törekvő rendszerrel van bajuk. A számok tengerében nem, hogy a kisemberek, de már az értelmiségiek nagy része se tudja az ellenzéket követni. Mert például, ha az ember az áruházban vásárol egy árucikket, amiért egy éve még 100-at kellett fizetni, és ma 300-at blokkoltak neki, annak a polgárnak teljesen mindegy, hogy a 9,5.öt. vagy 12,6-ot. esetleg 10,8-as inflációról beszélnek, akkor is 300-nak látja!
Sokan azért nem gondolnak bele a számisztika rejtelmeibe, mert
fárasztó akkora agyi kapacitást beleölni a megértésébe, vagy azért, mert felesleges a megértéssel bíbelődni, hanem azért, mert a számok, mindig a tendenciózus gondolkodást és a politikai érdeket próbálják alátámasztani. Az emberek úgy tudják, hogy a számokkal mindent, és - szükség esetén - annak az ellenkezőjét is alá lehet támasztani. A körmönfont, és bonyolult információkat nem tudják, (és nem is akarják) az állampolgárok ellenőrizni, ezért nem hisznek benne, és nem hisznek annak sem, aki ezt képviseli!
A kormányzók, meg egyszerű mondatokat mondanak és úgy intézik, hogy a korábbi növekvő tendenciák csökkenjenek, néha megforduljanak. Az emberek nem működnek olyan bonyolultan, mint ahogy azt ellenzéki agytrösztök elképzelik! Ránéznek a csekken szereplő összegre, összehasonlítják az előző havival és azonnal levonják a maguk számára fontos és egyértelmű konzekvenciát!
Az ellenzék mélyrepülésének, és több mint egy évtizedes kudarcainak az egyik alapvető oka ez lehet! Ahogy nem tud elmenni egy átlagember a hazai gázszámla tudományos összevisszaságán, úgy nem tudja megérteni az ellenzéki érvelésben szereplő számokat sem. A túlnyomó többség meg van győződve róla, hogy mindkettő átverés! Természetesen azt is tudja, hogy a kormányzati érvelés sem más, mint átverés, de eben a legfontosabb kérdésben nem ellentmondást, hanem azonosságot talál a két oldal között. Nem lát valós alternatívát, nem lát lényegi változtatásra utaló jeleket. Akkor meg mi a francnak változtasson a megszokotton? Mi a francnak feszegesse, a kialakult fideszes hegemónia pofonosládájának tetejét?
Mindezt tetézi a balgaság, a veleszületett megosztottság és a megfontolatlan retorika is. Ki a fene gondolja, - a magyar ellenzéken kívül - hogy választási győzelmet lehet aratni olyan sugallatokkal: ha ránk szavaztok rosszabb lesz? Ki a fene gondolja, hogy szimpatizánsokat lehet szerezni azzal, ha nekimennek a kormány azon törekvéseinek, amivel az olcsó üzemanyagellátást szorgalmazzák és a téli gázellátást szervezik? Ki a fene gondolja, hogy az „ársapka” elleni hajtóvadászat a kisemberek szimpátiáját növeli?
Számtalan olyan kérdés van, ami a rendszer átalakításának szükségszerűségét és a felgyülemlett társadalmi és emberi problémákat mutatja a kormányzók cselekedeteiben. Ezeken a kardinális kérdéseken azonban - egy-két megszólalást leszámítva - úgy lendül tovább az ellenzék, mintha nem is létezett volna! Hagyják ellaposodni a világban botrányokat kiváltó kérdéseket, és nemzetközi és hazai politikát érintő, az emberek bőrét égető legfontosabb (várólista, járvány, szociális ellehetetlenülés stb.) dolgokat. Helyette komoly arccal elvont elmékből származó számokkal operálnak. Ettől pedig eggyel sem emelkedik az ellenzéket támogató, vagy az ország vezetésére alkalmasnak látó - és alternatívaként szamon tartó - emberek száma!
- G/y
