A sokat vitatott Galvani  híd látványtervéből nem lett semmi. A választások előtti orbáni osztogatás után most orbáni megszorítások következnek. Csepelnek ebből kijut bőven. A beruházások többsége még csak az előkészítés és a tervezés szakaszában járt, így torzók nem maradnak utánuk. Számlák viszont igen...

János Budapestet sohasem szerette. Tarlós István mondta ezt, miután a kormányba kerülésén ügyködő Lázár azon elmélkedett, hogy a fővárost a kormány fejlesztette eddig is, nem Tarlós. Egymás elleni iszonyuk visszatérő humorforrása volt az előző önkormányzati ciklusoknak. A kacagás nem volt szívből jövő, hiszen Orbán már akkor azzal léptette le Tarlóst, hogy számára a főváros nem finanszírozási, hanem „irodalmi kérdés”. Azután a Fidesz kétszer is elvesztette Budapestet. Előbb az önkormányzati, majd az országgyűlési választásokon. Orbán pedig nem felejt és nem bocsát meg. Főként, ha zsigeri gyűlöletét is táplálhatja vele.

Jó társra talált ehhez Lázár Jánosban, aki szerint

Budapest „nem hagy levegőt” az országnak, és itt az ideje, hogy a főváros helyett végre a vidéket fejlessze a kormány. Mindezek után aligha meglepő, hogy a Budapest Fejlesztési Központ (BFK) a Lázárnak újonnan gründolt építési és beruházási minisztériumhoz került. Mire bárki feleszmélt volna, már fel is számolta. A helyét most hinti be sóval. Az ukrán-orosz háború, az energiaválság ürügyén megkezdődött a társaság projektjeinek törlése is. A beruházások többsége még csak az előkészítés és a tervezés szakaszában járt, így torzók nem maradnak utánuk. Számlák viszont igen. Sok milliárdot költöttek arra, hogy legyenek tervek, amelyekhez nyúlhatnak a döntéshozók, amikor jön pénz az uniótól. Mert a hét éves ciklusok túl rövidek ehhez, hát még a helyreállítási alap néhány éves etapja.

Persze hivatalosan nem a leállításról, hanem a folytatásról döntenek. Egyenként, úgy nem kavar akkora vihart. Cinikus distancia. Ahogy a kormányzati spórolás is. Most ne beszéljünk a megemelt kormányzati fizetésekről és félmilliósra duzzasztott benzinkártyáról, a pénzért vett tapsoló emberekről, vagy arról az egymilliárdról, amit a Lázár vezette alapítvány kapott a nemzeti ménesbirtok kocsiszínjének és a versenyistállójának felújítására. Nincs is annál fontosabb. A százezrek mindennapjait megkönnyítő HÉV- és vasútfejlesztés például semmiképpen nem az. Ha nincs pénz, rangsorolni kell.

Forrás: Szalai Anna (Népszava)