Amszterdamban vagy Stockholmban senki nem hajlandó voksokat veszíteni azért, hogy Hatvanpuszta felépülhessen, és versenyképes legyen mondjuk Putyin titkos dácsájával.

Most az a helyzet van, amikor az utcában már mindenkit felszólítottunk rá, hogy éljen házaséletet a fűnyírójával, viszont mégiscsak sürgősen le kellene nyírni a füvet. Egyszóval nagyon kellene egy masina, de már csak azokhoz fordulhatunk, akiknél korábban kihúztuk a gyufát.

Bármilyen allegóriába csomagoljuk is, az elmúlt hetek részben a forintárfolyamból, részben a kormány brüsszeli mozgásából – az ilyesfajta lényegtelen információktól megkímélt pártmédia-fogyasztókat leszámítva - minden gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy nagy a baj. Az

úgynevezett unortodox gazdaságpolitika az első pillanatban, amikor elfogyott az ingyenpénz, és a világgazdasági klíma zordabbá vált, úgy állt bele a földbe, mint a gerely. (Ugyanígy történt egyébként 2012-ben is, vissza is kellett hívni az IMF-et, csak erre ma már nem illik emlékezni az „elmúlt száz év legjobb tíz éve” után).

Az EU donor államai tényleg megelégelték a „Fidesz politikájának lényegét” (ez a korrupció Lánczi-féle tudományos megfogalmazása), és egyre több tagországban konkrét belpolitikai kockázattá vált a magyar illiberalizmus finanszírozása. Egyszerűbben szólva: Amszterdamban vagy Stockholmban senki nem hajlandó voksokat veszíteni azért, hogy Hatvanpuszta felépülhessen, és versenyképes legyen mondjuk Putyin titkos dácsájával.

Egyszóval más világ kezdődik, nagyon más, és ha fogcsikorgatva is, de alkalmazkodni kell hozzá. Ha odáig talán nem is jutunk, hogy Orbán Viktor fizetésemelésével is megvárjuk, amíg az Unió majd pénzt ad rá, vagy hogy az iskolák helyett netán a Felcsút, a Mezőkövesd meg a Kisvárda csapatát vonjuk össze, hogy kisebb legyen a munkaerőigény, de azért így is meghökkentően komoly változások jönnek. Nehéz is lesz eladni, de azért megpróbálják – a megemelt kormánykommunikációs büdzsé már megvan hozzá. 

Forrás: Hargitai Miklós (Népszava)