Kár is lenne szembeállítani a miniszterelnök meg az államtitkári kar megemelt fizetését és a képviselők busás benzinpénzét a szélsebesen terjedő dolgozói szegénységgel, az ilyesmire magasról tesznek a Karmelitában. Ha mégis felhallatszana odáig a morgás, persze cselekedni fognak: megemelik a propagandakeretet.
„Aki az átlagfogyasztás felett fogyaszt, annak gondoskodnia kell arról, hogy csökkentse a fogyasztását, vagy keressen annyi pénzt, hogy ki tudja fizetni az átlagfogyasztás fölötti részt” – jelentette ki Orbán Viktor, megvillantva totális érzéketlenségét, s talán remélve, hogy nem jut eszükbe a hatvanpusztai uradalom.
Hiába harsogja a kormány, hogy rendkívüli időket élünk, ehhez nem társul egy rendkívüli intézkedés: a szociális alapú támogatás, mindközönségesen segélyezés. Mint egy beakadt lemez, a
propagandasajtó úgy ismételgeti, milyen magasak Nyugaton a rezsiárak. Igen, de ott ehhez különféle juttatások is társulnak.
A Fidesz-kormány viszont egyszer a fejébe vette, hogy márpedig itt segély nem lesz, és ehhez konzekvensen tartja is magát. Hiába lenne adott esetben indokolt az alacsony jövedelműek, a munkaképtelenek, a mélyszegénységben élők megsegítése, a jelek szerint nincs az a vészhelyzet, ami a munka alapú társadalom farkastörvényeit át tudna írni.
A fent említett miniszterelnöki tételmondatot természetesen nem hallhattuk a választási kampányban. Az persze pozitív fejlemény, hogy végre nem a közös adóforintjainkból finanszírozzuk a luxusvillák úszómedencéinek feltöltését, de közben sokan csak élni szeretnének, s ennek ellenére túllépik majd az átlagfogyasztást. Magukra vessenek, ha „pazarlóan” élnek.
Kár is lenne szembeállítani a miniszterelnök meg az államtitkári kar megemelt fizetését és a képviselők busás benzinpénzét a szélsebesen terjedő dolgozói szegénységgel, az ilyesmire magasról tesznek a Karmelitában. Ha mégis felhallatszana odáig a morgás, persze cselekedni fognak: megemelik a propagandakeretet.
Forrás: Árpási Bence (Népszava)
