Miközben kormányunk naponta készít elő újabb intézkedéseket a születésszám (kitolás) növelésére, arról vajmi kevés szó esik, mit tesznek a várható élettartamunk kitolásáért, ha épp nem ellene dolgoznak. Például a tankötelezettség leszállításával, hogy egy 16 éves kamasz már elmehessen napszámba, gyerekközmunkásnak. Vagy a szociális intézkedések, köztük a nyugdíjak kettős indexálásának elsinkófálásával. Nemzeti Pálinkastratégiával és Dohánybolt birodalommal.
A kilátástalanság okozta halál (alkoholizmus, dohányzás, elhízás, drogok vagy öngyilkosság miatt) hazánkban is vezet. Erre vet éles fényt az ENSZ Társadalmi jóléti indexe, melynek idei összehasonlításban hazánk 46.-ik lett a vizsgált 191 országból. Nem vészes, mondhatnánk, tavalyhoz képest két helyet lecsúszva. Csakhogy az egyik mutató, a születéskor várható élettartam tekintetében már évtizednyivel maradunk el a listavezető Svájc 84 évétől. Régiónkból is csak Romániát és Szerbiát előzzük meg az élők sorában eltöltött, átlagosan 74,5 évünkkel.
A pandémia alatt Nagykanizsa méretű város lakosságát veszítettük el a politikai alapú járványkezelés és a lerohasztott ellátórendszerek miatt. De már a
Covid előtt is évi 130 ezer fővel lettünk kevesebben, mintha naponta lezuhant volna egy Boeing 767-es, 350 magyarral a fedélzetén.
És míg a magyar nők a rájuk váró 77,5 évvel közeltik a német és a belga lakosság szintjét, a férfiak a Szíriában, Észak-Koreában várható 70,6 évnyi, Kelet-Magyarországon pedig a Kambodzsában, Ruandában elérhető, 67 évnyi átlagos élettartamot kapják. Bod Péter Ákos volt jegybankelnök értékelt így augusztus végén a The New York Times-nak: „Magyarország Botswana és Tobago közé sorolható – tekintve a kilátástalanságot.” Bár az Okavango-delta is csodás, noha veszélyes vidék, maradjunk most a Karib-tengernél. Két magyar hajótörött partra sodródik egy lakatlan szigeten. Egyikük nekikeseredik, hogy végük, mire a másik próbál lelket önteni belé: „egyet se búsulj, megmentenek minket, minden szavazatra szükségük van!”
Forrás: Bálint Orsolya (Népszava)
