A másik Magyarország – ami párhuzamosan létezik az előzővel –, nos az remegve várja, hogy milyen számlát dob majd be a postás novemberben, már ha lesz még posta meg postás. Minő szerencse lesz, ha ebben a tejjel-mézzel folyó magyar Kánaánban nem zárják be a településen a kispostát és nem irányítják át a postást húsz kilométerrel arrébb dolgozni. A lakáshitelből épített ház is egyre többe kerül, hiszen a kamatok is felserdültek, már a húszas-harmincas mezőben járnak – mármint ami a százalékot illeti.

A kertes házak egy részére máris kikerült az „eladó” tábla, az idős, egyedülálló tulajdonosok egyszerűen nem tudják a kevéske nyugdíjból fizetni a gázszámlát, megpróbálnak kimenekülni az adósságcsapdából és eladni a házat, amíg még lehet. A fiatalasszonyoknak eszük ágában sincs gyereket szülni, a német nyelvű álláshirdetéseket pásztázzák az interneten, hátha az osztrák sógoroknál könnyebb lesz megélni hónapról hónapra. Óvoda úgy sincs a településen, ha van, akkor nincs benne óvónő, ő már régen sört csapol Münchenben az Oktoberfesten. A high-tech iskolának se híre, se hamva, az összevont osztályokat a tornatanár oktatja - angolra.

Tessék eldönteni, melyik országban élünk mi. És egyben azt is, hogy vajon tényleg a rezsicsökkentés megvédésére van-e szükségünk, vagy megelégednénk egy kis rezsimcsökkentéssel is?

Hardy Mihály (Klubrádió)