Álltunk sorba a tojásért a boltban – állítólag mindjárt tojnak a tyúkok újra –, és közben egy idősebb hölgy a botjával vállon veregetett. Megkérdezte: tudja a fiatal úr a nagy hírt?

De nem arról kezdett el ám beszélni, hogy hol volt tojás, hol meg nem, hanem, hogy hallottam-e hogy van itt egy kormányátalakítás, az egyik lemondott meg a másik, és hogy akkor most mi van. És értesültem-e róla, hogy a nagykohó mellett is erről vitatkoztak az olvasztárok és a középső csoportos óvódások a Bajza utcai oviban, miközben a nemátalakító műtétjükre vártak.

Az efféle átalakítások, régóta tapasztaljuk, nagy izgalmakat okoznak. Emlékszem,

még csak az első általános padjait koptattam a Rottenbiller utcában, amikor Emmi néni titokzatos képet vágott. Én azt hittem, hogy kedvenc meséjében, a Manuk, a vadászban történt valami fordulat, talán a vadász mégiscsak megmentette a párduc suhanású királylányt, akibe én már régóta szerelmes voltam. De osztálytársaim lepisszegtek, hogy ne gyerekeskedjünk, elvégre már hétévesek vagyunk. Nagyobb dolgok történnek itt.

Emmi néni hatásszünetet tartott, mélyen a szemünkbe nézett és így szólt: rövidesen a szüleitekkel együtt a híradóból is értesülhettek róla. de én már most megosztom veletek a borzongató és sorsfordító hírt. Képzeljétek csak, a Fock-kormányban Nagy Józsefnét Keserű Jánosné fogja váltani.

Többen elsápadtak a hír hallatán. Hogy Nagyné helyett, Keserűné? Andi szeméből egy könnycsepp is kicsordult, még Tiborka is abbahagyta az előtte ülő Karcsi fülének folyamatos pöckölését. Mondhatni megrázott a hír valamennyiünket. Hogy mi lesz így Fock miniszterelnökkel vagy éppen a Kádárjánossal.

Én hallgattam. Már volt tapasztalatom ilyesmiben, hiszen jól emlékeztem, amikor középső csoportban Saci néni adta tudtul nekünk sírós hangon, hogy képzeljük el, Trautman Rezsőt leváltották vagy lemondott, és helyette Bondor József következik.

Mondanom sem kell, hogy a személycserék után minden egészen más lett. Lehetett szabadon utazni, Donald kacsás rágót venni, igazi farmert kapni és a nagyobbak állították, hogy már a pornólapok és filmek is szabadon elérhetőek – bár ugye az minket még annyira nem érint. Ja, és vannak pártok és szabad választás – nem minden nap finomfőzelék, hanem néha a bab is választható lesz.

Illetve talán mégsem. Maradjunk annyiban, hogy biztosan sok különbség volt a derék Nagyné és Keserűné között, nem beszélve Trautman és Bondor politikája között – de valójában, az ég világon semmi sem változott. A rendszer ugyanaz maradt. Ezt Ibolya kivételével, tudomásul vettük, ő pedig év végén kibukott, így sosem tudta meg, hogy a mese folytatásában a nagy vadász vagy én nyertem-e el a párductestű királyleány kezét – akit pornólapok hiányában is – egyre kevesebb ruhában próbáltam elképzelni.

Egy Palkovics nevű rendszerszolga most távozik? Na és? Ez tényleg még annyira sem érdekes, hogy miatta bárki felfüggessze szegény klepa Karcsi füleinek pöckölését.

Azért küldik el, mert hajlandó volt elüldözni az ország legjobb egyetemét? Ugyan. Vagy azért, mert szétverette az akadémiai kutatóintézeteket? Dehogy. Vagy mert a világ szégyenére még mindig az orosz atomerőmű felépítését nyomják? Nem, nem. Esetleg mert az innovációsnak nevezett pénzek egy tisztes része – akarom mondani tisztességtelen – az Orbán-féle oligarchák zsebét dagasztja?

Azt a mai óvodások és iskolások is tudják, hogy ettől még maradhatott volna bátran.

Ahogy kit érdekel az, hogy míg a népek a katatörvény változtatása ellen tüntettek, Palkovics barátunk Vitézy Dávid közlekedési államtitkárral és Sárváry Istvánnal, a V-Híd Zrt. vezérigazgatójával, Mészáros Lőrinc cégbirodalmának egyik legfontosabb vezetőjével vacsorálgatott. Vitézy most szintén lemondott, Mészáros meg fél percenként húz be egy-egy állami megrendelést azóta is. Mert a miniszterek jönnek mennek – csak hát közismert a fej, a rohadás és a hal összefüggése.

Forrás: Dési János (Klubrádió)