Szerezhet tisztséget, foroghat felsőbb körökben, lehet díszvendég, viselhet divatos cipőt, ha a tükörbe néz, akkor is egy mezítlábas, esetleg bocskoros gyalog marad. Költözhet várba, lehet arénák, kisvasutak, kastélyok ura, akkor sem polgár, alázatra, deresre született, de amikor korbácsot vesz a kezébe, nagyot üt.

Dehogy akarom az iskolák mostanában lyukas történelem óráit betömni. Rosszkedvemben (rezsi, infláció, uszítás) idézem fel az Úr 1514-es évének fontos epizódját, amikor valami Székely ember, ismertebb nevén Dózsa György megölt egy királyi adószedőt, Nagytúr (ma Szlovákia) mezővárosában, elvette a pénzét, és ezzel végérvényesen háborúba hívta, a rablógyilkosságtól lelkes parasztságot.

Dózsából később mártír lett, lila-fehérben világhírű csapat: Szusza, Bene, Törőcsik márkanevekkel, aztán a hitványabb: propaganda miniszter, vak komondorokkal karambolozó, pedagógusokat lenéző, nem létező ellenségektől rettegő, a törvényeken átgázoló, a javakért bárkit megsemmisítő valaki, durvábban, senkiházi. Egyes számban a brancs.

Olyan, mint a

kutya: ugatja a szomszédot, a postást, a saját fajtáját.  Szerezhet tisztséget, foroghat felsőbb körökben, lehet díszvendég, viselhet divatos cipőt, ha a tükörbe néz, akkor is egy mezítlábas, esetleg bocskoros suttyót lát. Nevét a paraszt nem vállalja, a felelőséget sem, vidékinek mondja magát, a városokat szotyiként rágja, köpködi. Költözhet várba, lehet arénák, kisvasutak, kastélyok ura, akkor sem polgár, alázatra, deresre született, de amikor korbácsot vesz a kezébe, nagyot üt.

Maga a mindenség, az eget magánrepülőről szemléli, a földet kihalásra ítéli, látomásaiban Isten, beszédjében próféta, iskolázottan is tanulatlan. Ez a paraszt ravasz, beszédével nem az igazságot, hanem a másik kedvét keresi, és már megértette, ha övé a mikrofon, akkor övé a hallgatóság. Nem öl adóbeszedőt, ő maga a behajtó, amikor azt mondja, hogy mi, az alatt magát érti. Ez a paraszt a játék újra értelmezője, nem marad jelentéktelen figura, lelép a sakktábláról, kezében korbács, mindig ütni akar. Tegnap a jótevőjén, aztán az idegeken, most a városiakon. Szólok: bástyák, futók, királyok és királynők, vigyázat!

Forrás: HORVÁTH KÁLMÁN közösségi (fb) oldala