Mit jelentett Heródes életében Jézus születése? Volt, vagyona, hadserege, mindene megvolt, leverte a lázadásokat, semmi sem veszélyeztette. Miért ijedt meg mégis egy kisbabától? Miért rendelte el minden kétévesnél kisebb fiúcska megöletését? Miért ragadtatta magát ekkora gonoszságra egy születés hírére? Heródesnek volt mitől félnie. Tudta, hogy mindazt, ami körülötte van, a gazdagságot, a hatalmat, a színlelt tiszteletet csak a félelem tartja fent. Csak azért viselik el őt az emberek, mert félnek a hatalmától, de semmi más nem kötötte őt a néphez, ahhoz az országhoz, amelynek nemcsak uralkodója, de zsarnoka is volt.

Karácsony ünnepe tele van örömmel: megszületett a Megváltó, boldogan ünnepelték a pásztorok, tisztelettel a keleti királyok, és szívük minden melegével Mária és József. A boldog események mellett azonban ott van a szomorú is, a betlehemi gyermekgyilkosság. Isten fia emberré lett, vállalta a mi sorsunkat, vállalta az emberi nem üldözöttségét, űzöttséget is. Űzött nemzedék vagyunk, ezt mutatja minden elemében ez az evangéliumi történet. Itt nemcsak a szent családra gondolhatunk, az egyiptomi menekülésre, vagy az ártatlanul megölt kisfiúcskákra, hanem magára a Heródesre is.

Heródes üldözött, veszélyeztetett, űzött embernek tartotta magát. Jöttek a keleti bölcsek, hogy nekik megjelent egy csillag, és

ebből a csillagból ők isteni sugallatra arra következtettek, hogy megszületett a zsidók királya, valahol névtelenségben, Isten tudja, hol. Heródes is tanácstalan, hívatta a papokat, és azok mondták meg, hogy Betlehemben kell majd megszületnie a Megváltónak. A hír hallatára megzavarodott Jeruzsálem. Pánikba estek azok, akik addig biztonságban érezték magukat. Maga Heródes is, annyira, hogy megpróbálja becsapni, kihasználni a keleti bölcseket, amikor pedig ez nem sikerül, akkor féktelen haragra gerjed, és biztos, ami biztos, két éven alul minden fiúgyermeket megölet.

Milyen volt Heródesnek az első karácsony? Mit jelentett az ő életében Jézus születése? Életében megkapott mindent, amit abban a korban kívánni lehetett, uralkodó volt, vagyona, hadserege, mindene megvolt, leverte a lázadásokat, semmi sem veszélyeztette. Miért ijedt meg egy kisbabától? Miért ragadtatta magát ekkora gonoszságra egy születés hírére? Mert az ember, azóta, hogy kiűzetett a paradicsomból, nem talál békét magának. Nincs a földön nagyobb űzöttség, mint amit a hatalmasok és a hatalmaskodók éreznek. Heródesnek volt mitől félnie. Tudta, hogy mindazt, ami körülötte van, a gazdagságot, a hatalmat, a színlelt tiszteletet csak a félelem tartja fent. Csak azért viselik el őt az emberek, mert félnek a hatalmától, de semmi más nem kötötte őt a néphez, ahhoz az országhoz, amelynek nemcsak uralkodója, de zsarnoka is volt.

A zsarnokok kiszolgáltatják magukat és űzöttekké válnak. Saját félelmük üldözi őket, lelkiismeretüktől nem tudnak nyugodni. Heródes intő példa arra, milyen rettenetes helyzetben élnek azok, akik körül csak a félelem teremt biztonságot. Isten nem arra teremtette az embert, hogy néhányan politikai vagy katonai hatalommal, a tudás előnyével, a rádiónak és a televíziónak a varázslatával vagy a pénz gazdaságával másokon uralkodjanak. Isten nem arra teremtette az embert, hogy egyesek jól éljenek, hatalomban és gazdaságban, és másokat kihasználjanak. Ahogy Jézus mondta: „A nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgálja” (Mt 20, 25, 27) Ez a mostani karácsony legfőbb üzenete.

Forrás: Prodán Gábor görögkatolikus parochus

Csepel újság 2002. karácsonyi szám, 7. oldal