Ragyogás és árnyék a hatvanas évek végéről. Irigységgel vegyes tisztelettel tekintett az ország és a főváros Csepelre ötvenöt éve. A gyárak és az ott dolgozók az előző évtizedekben munkájukkal megbecsülést, tekintélyt vívtak ki a kerületnek. Aki távolabbról jött ide, azt tapasztalta, hogy az üzletekben általában sok mindent lehet kapni, és itt a sör is ritkábban volt hiánycikk mint máshol.
Bár a tervek már készen voltak, de a hatalmas szanálás, vagyis a városközpont régi házainak – sok keserűséggel, emberi drámával is járó ‑ tömeges bontása még nem kezdődött el.
A Budapest folyóiratban ekkoriban, pontosabban 1968-ban az 5. számban jelent meg Dr. Kőszegi Margit és Dr. Berti Béla tanulmánya kerületünk múltjáról, akkori jelenéről. Erre Bárány Tibor (1952-2021), a Csepel újság volt főszerkesztője, helytörténész hívta fel a figyelmet.
Így ajánlotta a külső szemlélők megfigyeléseit: „a korabeli információk (1968) egy részét túlhaladta a történelem, a hajdani tervek egy része pedig nem, vagy nem úgy valósult meg.” Mindezekkel együtt érdekes ma olvasni, hogyan látták 55 évvel ezelőtt Csepelt. A két városszociológus többek között ezt írta:
„Csepel — a település — most van átalakulóban. A hatalmas gyárcentrum mellett húzódó — még kisvárosias megjelenésűnek sem nagyon tekinthető — városmag most születik újjá. A nagyszabású építkezési terv mintegy 60 hektárnyi területet érint.
Nyugaton a Csepel Művek, északon az Ady Endre utca, délen-délkeleten családi házas övezet és üdülőterület határolja. Jelenleg ezen a területen három és félezer ember lakik. A tervezett 10—15 emeletes, esetleg még magasabb épületek 24-27 ezer ember számára nyújthatnak lakáslehetőséget…
Pestnek a század közepén felpezsdülő gazdasági és politikai élete Csepelre sem maradt hatástalan. Az akkor még kifejezetten mezőgazdasági települést politikailag a jobbágyfelszabadítás érintette, gazdaságilag pedig a növekvő lakosságú Pest biztos fogyasztó piacot jelentett. Lakosságszáma fokozatosan emelkedett, és 1869-ben (az első hivatalos népszámlálás idején) 1329 fő volt.
Mindennél nagyobb változást hozott a település életében Weiss Manfréd 1892-ben történt gyáralapítása. Az ország minden részéből tódult ide a munkát keresők tömege. Csepel lakosságszáma a századfordulóra elérte a négy és félezret, a gyár további bővülése — a hadiiparra történő teljes ráállás — következtében 1910-re megkétszereződött, 1920-ban pedig már közel 15 ezer lakosa van. További területeket kellett lakóterület céljaira igénybe venni: így került sor a nagy Duna melletti, ún. Rózsadomb és a Kertváros parcellázására.
1930-ra újabb 10 ezer fővel növekszik a csepeli lakosságszám; elkezdődik a soroksári Duna-ág felé eső Királyerdő irtása és parcellázása is. A II. világháború éveiben Csepelen már 46 ezer ember lakott.
A mai lakosságszám: 73 ezer! (1968-as adat!)…
A háború nemcsak a hatalmas gyártelepen okozott felbecsülhetetlen károkat; a községben is alig maradt ép lakóház. 1120 lakás teljesen megsemmisült, s az amúgy is súlyos lakáshelyzet tovább romlott. A gyártelep újjáépítésével egy időben megkezdődött lakóépületeinek helyreállítása is. Új, korszerű lakóházak építésére csak akkor került sor, amikor Csepelt 1950-ben a 21. kerületként a fővároshoz csatolták.
Az állami erőből történő lakásépítés gyorsítására helyi építőipari vállalatot szerveztek 1950-ben: az ÉM. 25. Állami Építőipari Vállalatot, amely Csillagtelepen a főváros akkori egyik legnagyobb lakásépítkezését kezdte meg. Még 1950-ben átadták a Béke téri 356 lakásos lakótelepet. A következő évben felépült a Sallai Imre utcai 152 lakás. 1956-ban már a csillagtelepi épületekbe is megkezdődött a beköltözés; itt kétezernél több lakás épült fel. De még ma is (1968) ötezer a jogos lakásigénylők száma.
Budapest egyik legmodernebb városrésze a városközpontban valósul majd meg. Az erre vonatkozó tanulmányterv szerint az új lakóépületek megépítéséhez csupán a szakaszosan készülő, különleges szerkezetű tartótornyok helyén álló házak bontása szükséges; lakói régi otthonukból egyenesen a kész újba költözhetnek — s csak ezután kerül sor a régi házak felszámolására.
Az épületeket egyébként gazdag lakásvariációk és ezek flexibilis alakíthatósága jellemzik; az átlagos lakásalapterület 55 m2. A tervben az épületek kialakításánál érdekes megoldást alkalmaztak: az egymással összeépített házakon tetőkert-sétányon keresztül lehet eljutni a lakótelep egyik végéről a másikra, ugyanakkor a legalsó (földszinti) szint beépítetlen maradna, így biztosítva az átszellőzést.
A kerület rekonstrukciójának nagyságát talán azzal tudjuk a legjobban érzékeltetni, hogy a kerületben 1970-re (a magántulajdonban levő lakásokat nem számítva) a tanácsi és szövetkezeti lakásoknak kereken a fele olyan lesz, ami 1950 óta épült.
A városközpontban történő állami és szövetkezeti lakásépítéssel egyidejűleg társasház és családiház-építés igénye is jelentkezik. Az előbbi kielégítésére Csillagtelepen, a Béke téren és a Kalamár József (ma Szent István) utcában, családiház-építésre pedig a Királyerdő már felparcellázott— mintegy 600—700 — telkén indult meg a nagyfokú építkezés.
Az egészségügyi intézmények tekintetében elmaradott településen a felszabadulás után elsőként létesítettek egészségházat. Azóta szakorvosi rendelő is épült. 260 ágyas kórházát belgyógyászati pavilonnal bővítették és korszerűsítették.
A kerületben 635 bölcsődei hely van; többségükkel az üzemek rendelkeznek (1968-as adat).
Ma két középiskolája van —a „Jedlik Ányos" gimnázium s a „Kossuth Lajos" gépipari technikum —, és egy iparitanuló-intézete.
A Budapesthez csatolás után épült az Iskola téri, a Tejút utcai (Csillagtelepen) és a Szárcsa utcai általános iskola is (képünkön); az utóbbi az ország egyik legmodernebb iskolája.
14 működő művelődési otthona közül a legújabb az 1963-ban épült csillagtelepi „Radnóti Miklós" Művelődési Otthon. Épül a királyerdei is.
A munkásotthon 1920-ban létesült; Csepelről és a világ minden tájáról érkeztek adományok az építés céljaira. Azóta minden jelentősebb csepeli megmozdulás a munkásotthonból indult ki.
Villanyvilágítás 1912 óta van Csepelen; a hálózatot most korszerűsítik. A kerületben jelenleg csak a Kossuth Lajos utcában van kiépített városi gázvezeték, amely a Béke téri lakótelepet látja el. E vezeték korszerűsítésével és bővítésével biztosítható a városközpont ellátása. Szükséges lenne Csillagtelep és a többi lakóterület földgázzal való ellátása, ami gazdaságilag és a levegőszennyeződés csökkentése szempontjából is előnyös lenne.
Csepelen tízezernél is több a rendszeresen sportolók száma. Közülük félszáznál is többen magyar bajnoki címet szereztek különböző sportágakban. A nagy múltú „Csepel" négy ízben nyerte meg a magyar labdarúgó-bajnokságot. Öttusázói pedig világhírnevet szereztek.
Egy-egy meleg, nyári napon azonban nemcsak a labdarúgópályát keresik fel sok ezren, hanem az 1961-ben átadott, új strandfürdőt is. Percenként 1700 liter hozamú, 43—45 C°os kút biztosítja a strand vízellátását, amely 34 millió forintos beruházás eredménye.
Ezzel megkezdődött a Duna-parti üdülőövezet kialakítása. Adottak egy később kiépülő kirándulóhelynek, campingtábornak, sport- és evezőstelepnek a lehetőségei, üzemek, intézmények bevonásával. Ezzel egyidejűleg a Hollandi úti kompátkelőhely környéke is rendezésre vár. Remélhető, hogy a strandot téli fürdővel is kiegészítik majd….”
Forrás: Bárány Tibor, CSHVE és anzágo
