Most bemutatjuk, miként születnek a legjelentősebb döntések az orbáni sasfészekben, a Budai Várban, annak is a legtitkosabb zugában, az egykori karmelita kolostorban.

Így megy ez:

Orbán Viktor talán kicsit megfáradva a Karmelita erkélyén való dekázásban, leül a szép hosszú asztala mellé és válogat. Ez kell, az nem kell. Ez mindenáron, az csak akkor, ha olcsón adják, amaz meg akkor se, ha utána dobják.

A hajléktalanokkal, a segélyre várókkal bíbelődjenek az önkormányzatok, vagy az egyház, meg a civilek. Az óvodák és a bölcsődék is macerásak, a szülőkkel jobb, ha a helyi politikusok csatáznak. A közösségi közlekedésben ugyan sok a pénz, az uniótól is lehetne szakítani rá, de

rohadt sokba kerül, főként a városi.

Fejleszteni is kellene, ráadásul nem lehet kóklerkedni, ha leáll, akkor leáll a gazdaság is, akkor pedig nem pörögnek az adóforintok befelé az államkasszába. Ha meg át kell tolni egy gyártói kérést, hozunk egy határozatot, vagy töröljük a tendert, mint az orosz metrónál vagy a hévnél.

Az iskolákon és kórházakon már rég túl vagyunk, nagy rendszerek, uralni kell, a beteg és a gyerek nem túl erős érdekérvényesítő. Az orvos és a tanár kicsit keményebb dió, de legfeljebb dobunk nekik valamicskét az asztalról. A hulladék az olasz maffiának jól fialt, de nálunk első körösen nem volt sikersztori, na majd a Mol megoldja.

A víz alapvető szükséglet, fontos, hogy kinek a kezében vannak a víziközművek. De már kivettük belőle a nagy pénzt, most már költeni kellene rá, kezdjük el okosba. Az önkormányzati cégek társulásával kifizettetjük az államosítást, azután meglátjuk.

Micsoda, hogy így nem adják? Pofátlan egy népség ez a polgármesterbanda. A fürdők is tetszenének, de talán elég kimazsolázni néhányat. A vő ügyesen bezsákolta a Gellért Szállót, onnan már csak egy lépés a fürdő, azután jöhet a többi. Na mi van még? A közvilágítás. Az a múltkor is nagyot ment. A brüsszeli pénzből lehet rá költeni újra. Azután elsikáljuk. A sötét miatt meg hadd vinnyogjanak. Nem kell mindent látni. 

Forrás: SZALAI ANNA (Népszava)