A Magyar Ifjúság című lap szerkesztői 1973-ban, a Csepel Művek megalapításának 80 évfordulóján nem a nagy idők nagy tanúit mutatták be, hanem azokat az akkori fiatalokat, akik életüket vagy annak egy részét a gyárhoz kötötték.

Ötven éve, 1973 elején a Magyar Ifjúság című hetilapban az akkor nyolc évtizedes múltra visszatekintő 21. kerületi gyárat, a Csepel Vas- és Fémműveket köszöntötték. Az öt évtizeddel ezelőtti  körülmények között merész, mondhatnánk formabontó vállalkozásnak tűnt a protokolláris újságírói feladat magyar ifjúságos megoldása.

Az történt, hogy

a lap szerkesztői nem a nagy idők nagy tanúit mutatták be, hanem azokat az akkorifiatalokat, akik életüket vagy annak egy részét a gyárhoz kötötték.

Ezt írták:

„Szeretettel köszöntjük a 80 esztendős születésnapját ünneplő Csepel Vas- és Fémművek minden dolgozóját. A csepeli munkások tablójából hadd emeljünk ki — találomra — három portrét. Mindhárman fiatalok. Nekik és mind a többieknek sok szeretettel gratulálunk a jubileum alkalmából.”

A képen Szabó János, a Kerékpárgyár esztergályosa, Hajas Imréné meós a Kerékpárgyárból, Fekete István korongkisegítő a Csőgyárból.

Forrás: Magyar Ifjúság 1973