Mi legyen az SZTK-val? Míg más kerületekben a válaszadásért rendkívüli testületi üléseket hívtak össze, addig - a csepeli fideszes demokrácia-gyakorlat szerint - még egy szakbizottsági ülést se! Nehogy már a csepeli 72 ezer lakosnak (képviselőinek meg juszt se) köze legyen ahhoz, hogy az ő adójukból épült rendelővel, a betegek ellátásával mi lesz?

Úgy látszik, hogy az egészségügyért felelős államtitkár is a tehetetlenséget határozottsággal pótolja. A számokkal alátámasztott tények megmutatták neki, hogy a magyarországi egészségügyi ellátás annyira leromlott, hogy nem csak az európai normáknak nem felel meg, de NER előtti színvonaltól is jelentősen elmarad. Az „átkos” szocializmus viszonyaival meg köszönőviszonyban sincs! A helyzet tehát kikényszerítette, hogy valamit tennie kellett!

Dr. Takács Péter államtitkár levelét megírta! A címzettek, a szakrendelőkkel rendelkező önkormányzatok. Úri jókedve azt hozta, hogy a még így-úgy működő, - többségében az önkormányzatok kezelésében lévő - járóbeteg szakellátást államosítja!

Úgy látszik, hogy emberi életek, szenvedések és idő előtti halálozások nem tartoznak a stratégiai kérdések körébe a NER-ben! Többek közt az is alátámasztja ezt, hogy

2010 óta nincs az egészségügynek minisztere. Hol ide, hol oda csapják e fontos feladatot! Hozzáértő, felelős miniszterre nem tellett! Hol egy papra, hol egy megfáradt professzorra, hol meg egy rendőrre testálták az orvosok, nővérek és a betegek ügyeit. Ezek közül kettőnek köze se volt az egészségügyhöz. A maradék egyet meg jobban izgatta Mátyás csontjainak megtalálása, és Horthy étkezőkocsijának felújítása, mint a betegellátás sínre állítása. A helyettesként ma üzemelő államtitkár például olyan, aki (bemutatkozása alapján) kórházi, szakorvosi, ápolói tapasztalatokkal nem rendelkezik és még az is előfordulhat, hogy beteget csak a váróteremben maga mellett ülve látott. Nem csoda hát, hogy kitalálta: az önkormányzatoknál lévő szakrendeléseket államosítani kell! Határidős levelet küldött mindenhová, így bizonyára Csepelre is! Borbély Lénárd és - nagy csepeli múltja és rengeteg egészségi ismerete megalapozhatta magabiztosságát! Bizonyára válaszolhatott is rá.

Míg más kerületekben a válaszadásért rendkívüli testületi üléseket hívtak össze, addig - a csepeli fideszes demokrácia-gyakorlat szerint - még egy szakbizottsági ülést se!

Nehogy már a csepeli 72 ezer lakosnak (képviselőinek meg juszt se) köze legyen ahhoz, hogy az ő adójukból épült rendelővel, - a most másodszor sok százmilliókért kialakított egynapos sebészettel, és az itt dolgozók egzisztenciájával, a betegek további ellátásával - mi legyen? A kérdés megválaszolása azért igényelné a kollektív bölcsességet, mert az államosítás mellett épp úgy lehetnek megfontolandó érvek, mint az önkormányzatnál maradás mellett! Nem látható ugyanis, hogy az egyik kinek és miért hasznos, és a másik meg miért rossz? Nagy baj, ha a polgármester a választ, (bizonyára határozottan) egyedül, a demokrácia lehetőségeinek elhanyagolásával rázta ki a kisujjából.

A fővárosi fideszes polgármesterek (többek közt fővárosi képviselőként is) korábban hagyták államosítani az oktatást, és odaadtak más vagyonelemeket is az államnak. Ezzel nem a városi polgárságot segítették, hanem a hatalom kegyeltjeinek érdekeltségét hizlalták.

Egy jogállamban, az ilyen viselkedés súlyos következménnyel jár. Nálunk, meg sem a főispántól, se a főügyésztől egy halvány ejnye-bejnye sem jár érte.

Így, hát nem kell csodálkozni azon, hogy a kerület életét érintő fontos kérdésről sem az állampolgárok, sem választott képviselőik semmit se tudnak. Ilyen a fideszes demokrácia-felfogás: itt a döntésekhez Borbély Lénárd éppen elég! Talán sok is!

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldalának Szakorvosi zabrálás című bejegyzése