"Csettintésre jött apus kedvenc intézőtisztje, Lölő bácsi, 9,3 milliárdból lezárta a partot, a valaha hangulatos öböl cölöpházait ledózerolta"

Történt egyszer, hogy az öreg király Ráhel leánya, Parndorfnál járt, körbenézett és hála a méregdrága helvéciai magánegyetemnek, menedzserül mondva egyből meglátta a helyben a turisztikai potenciált.

Fel is hívta apust, hogy a magyar oldalra is kéne egy csudapalota. Az öreg királyt sem érdekelték a részletek, hogy például a mi oldalunkon a tó folyamatosan feliszapolódó, félszikes mocsár, ahol a nem létező klímaváltozás miatt csökken a vízszint, ma már főszezonban vitorlázás helyett gyakran csak iszapbírkózni lehet.

Miután apus kiadta a parancsot, a rendszert jól ismerő udvaroncoknak eszébe sem volt ellentmondani, inkább

egymásra licitáltak, hogy mit kellene még okvetlenül felhúzni a nádasba. A pici fertőrákosi öböl felett felderengett egy 77 hektáros, luxusszállodás, óriáskikötős, parkolós, mediterrán lapostetős turistatelep lidérce.

Csettintésre jött apus kedvenc intézőtisztje, Lölő bácsi, 9,3 milliárdból lezárta a partot, a valaha hangulatos öböl cölöpházait ledózerolta, a parti mocsarat feltöltötte.

Majd az udvaroncok szétnéztek a lepusztított tóparton, hogy akkor most mi a fene legyen? A pénz elfogyott, a milliárdokból lett egy gigantikus nagy, letarolt placcuk a mocsár partján, ami legfeljebb akkor lesz turistacsalogató, ha kiderül, hogy a tavi iszaptól új lábat növesztenek a sánták.

Az, hogy a Győri Törvényszék most hirtelen megvonta a beruházás környezetvédelmi engedélyét, az udvaroncoknak a kezére játszik: ne nekik kelljen az öreg királlyal közölni, hogy buta volt, mint a szürkeiszap.

Sajnos a NER-nél ez mindig kétesélyes: az öreg király bármikor dönthet úgy, hogy előre nem hátra. Ha van erdő nélküli lombkoronasétány, hát lehet víz nélküli vízitelep. A tóbiológus meg a magyar népet fenyegető, új ellenség.

Forrás: Batka Zoltán (Népszava)