Itt nem csak a címeres lovat ugratják. Csepel hírnevét rongálja, múltját hamisítja, aki nagyzoló, hazug állítást rakat zászlóra, címerre és köztéri emléktáblára.

A kerület vezetőit a lokálpatrióták újra és újra szembesítik a 13 éves rombolás példáival még akkor is, ha a józan megszólalásoknak eddig nem sok foganatja volt.

Nem rég, Weiss Manfréd születésének 166. évfordulóján a kerület vezetői koszorút helyeztek el a gyáralapító csepeli emlékművénél. A polgármester egy képpel és pár mondattal örökítette meg fb oldalán az eseményt. A szöveg második részében ez olvasható:

„A gyáróriás emlékére a csepeli önkormányzat 2010-ben állíttatta a dombornyomott emlékművet a Szigetcsúcsnál, valamint a kerület jelmondatának megalkotásakor is tisztelegtek munkássága és elévülhetetlen érdemei előtt.

A jelmondat, amely szerint „Csepel – Árpád földje, a magyar ipar bölcsője”, finoman fogalmazva, csúsztatás. Történelmi tény, hogy

Egerben, Miskolcon, Budán Fazola Henrik, Ganz Ábrahám és mások jóvoltából jócskán megelőzték a Csepelt felvirágoztató Weiss estvéreket, ami semmit sem von le a gyáralapítók érdemeiből. A nagyzoláson kívül semmi értelme sincs a történelmi tények meghamisításának. Jó volna ennek véget vetni minél előbb…

Nem a jelenlegi, hanem az előző, szocialista önkormányzat állította az emlékművet, de a hazug jelmondatot már a Németh Szilárd vezette önkormányzat alkotta a 2010 utáni években. Ehhez a múlthamisításhoz az előző önkormányzat vezetésének nem volt köze. 

A kerület jelmondatának második része tehát nem igaz. Csepel – Árpád földje, nem volt a magyar ipar bölcsője. Az ország iparosodása nem Csepelen indult el. A Weiss Manfréd által 1892-ben létrehozott lőszergyárból a következő évtizedekben lett hatalmas, a magyar ipar fejlődésére valóban nagy hatást gyakorló gyáróriás. Ebben Weiss Manfréd mellett komoly szerepet játszottak utódai, a gyár mindenkori meghatározó mérnökei, munkásai, csakúgy, mint a társadalmi gazdasági körülmények alakulása.

H.-R.