A helyzet egyáltalán nem vicces, sőt, inkább szomorú, időnként tragikus, ezért, ha megengedik, egy viccel kezdem. Egy rossz viccel.

Egy ember felhívja a mentőket, hogy azonnal jöjjenek, mert nagy a baj. Mire a telefonos visszakérdez, oké, de hogyan menjünk önhöz?

 Miért, az a kis fehér szirénás autójuk már nincs meg?

A baj nem most kezdődött. Öt-hat éve már kezdett feltűnni, hogy a mentők statisztikailag mindenképpen egyre később érnek ki. A fideszes rendszer erre gyors és hatékony választ adott. Attól kezdve nem a riasztástól, hanem a mentőegység indulásától számították a kiérkezési időt. Ha jól értem, ez azt jelenti, ha valakihez a hívás után csak egy órával később indítottak mentőautót, ám az odaért tizennégy és fél perc alatt, akkor behúzták a 15 perc alatti rubrikába ezt a mentést. Ügyes. Ráadásul ezt a

statisztikát sem osztják meg a nyilvánossággal – minek idegesíteni, még valakinek fölmegy a vérnyomása tőle, gutaütést kap a végén és akkor várhat egy csomót esetleg a mentőre.

Kollégánk és barátunk Gálvölgyi János – akinek innen is mielőbbi jobbulást és a Klubrádióba való gyors visszatérést kívánunk – történetét az elmúlt napokban alaposan megismerhettük. Egy kiváló barátom pedig ma erről számolt be:

„Ma délelőtt valaki elesett GÖDÖLLŐN, betörte a fejét. Jött a mentő.

Először elviszi röntgenre HATVANBA, (mert ott van ma legközelebb röntgen-ügyelet), majd onnan KISTARCSÁRA, a területileg illetékes kórházba (ahol, amúgy, felteszem, nyilván kell legyen röntgen). Az egész kb. 74 kilométer (Gödöllő–Kistarcsa 11). Nem tudom, mennyi benzin, mennyi idő, de ez a mentő ezalatt nyilván nem tud más esetet ellátni. A betört fejű ember vidám utazásáról már nem is beszélve...”

Mindez szépen összecseng a mentő szóvivőjének azzal a kedves nyilatkozatával, hogy ők senkivel sem kivételeznek. Közember éppen úgy szív, mint a közismert. Mondhatni, ez így helyes. De álljunk csak meg egy polgári szóra! Most megint előkerült, hogy esetleg lenne egy VIP lista, azokról, akiknek gyorsabb mentés jár. A mentők cáfolták ezt: van ugyan VIP lista, de nem azért, hogy gyorsabb mentés legyen, hanem azért, mert utólag, ha jól értem, ha állami vezetőt mentettek – akkor erről külön jelentést kell tenni, és ezt már az adatfelvételnél ezek szerint rögzítik.

Mint Gálvölgyi esetéből látjuk, ha nem mennek flottul a dolgok, akkor a közlegényen, a mentésirányítón csattan az ostor, őt büntetik, vegzálják, pedig simán lehet, hogy ha akart volna sem tudott volna időben mentőt küldeni, merthogy az éppen a törött fejűvel sétakocsikázott a városban. Vagyis a mentésirányító megtanulta, vagy most megtanították neki, ha egy ismert ember vagy politikailag jól fekvő pácienshez nem küld időben mentőt, akkor ő üti meg a bokáját. Innen már nem túl merész feltételezés, hogy amikor beikszeli ezt a rubrikát, hogy VIP-es, nem is kell semmilyen szabályzatban benne lennie, hogy akkor, ezt ez elvtársat vegyük előre. Mert tudja ő ezt már magától is.

Az élet ilyen egyszerű mifelénk.

A mentőszolgálat most egy nyilatkozatot adott ki, hogy őket politikai támadás éri, pedig ők mindent megtesznek. Kezdjük a végéről. Valószínűleg minden tőlük telhetőt megtesznek a dolgozók, a mentésben résztvevők – ezt szerintem eddig senki sem vonta kétségbe. A politikai támadás vádja is igaz lehet. Hiszen egy politikai erő, a tucat éve meg egy pici hatalmon lévő Fidesz indította ellenük, ahogy az egész egészségügy vagy éppen az oktatás ellen is.

Ha nincs meg az a szirénázó kis fehér autó, vagy legalábbis nincs belőle elég, akkor hogyan érjen ki időben a szerencsétlen. Ha fel-alá kell a szervezetlenség miatt hurcibálnia a beteget, akkor nyilván nem tud hasznosabbat csinálni. Ha a népek azt érzik, hogy a lassan felszámolódó – ezt átalakításnak hívjuk – ügyeleti rendszer miatt is mind védtelenebb lesz, akkor még érzékenyebb az effajta dolgokra.

Politikai támadás – amely, ha úgy tetszik – a belügyminisztertől, a hatalomtól éri. Talán, ha erről mernének őszintén beszélni, sok emberéletet menthetnék meg. De ez nem a közmentős, ápolók sofőrök, orvosok dolga, hanem a vezetőké lenne. Persze ehhez az kellene, hogy ne érezzék azt, az egészségügyből a lehető legtöbb pénzt kilapátoló politikusoktól függenek.

Forrás: Dési János (Klubrádió)