"Orosz fogságból elbocsáttatni nyilvánvalóan ma is az élet fényesebb pillanatai közé tartozik, az érző keblű hírfogyasztó tehát együtt örül a szabadulókkal, ez azonban nem akadálya annak, hogy tudata hátsó traktusában restellni való kérdések bukkanjanak elő, mint kertje mélyén a disznóparéj, a muhar vagy a libatop."

A tizenegy magyar származású ukrán hadifogoly Magyarországra érkezése fölöttébb örvendetes, elsősorban azért, mert orosz fogságba esni és ott hosszabban időzni lehangoló élmény, legalábbis az apám által elmondottak szerint, ő pedig tudta, mit beszél.

Evvel kapcsolatos emlékeit több mint nyolcvan évvel ezelőtt gyűjtögette ugyan, de gyanítható, hogy a világ azóta keveset vagy talán semmit se változott.

Orosz fogságból elbocsáttatni nyilvánvalóan ma is az élet fényesebb pillanatai közé tartozik, az érző keblű hírfogyasztó tehát együtt örül a szabadulókkal, ez azonban nem akadálya annak, hogy tudata hátsó traktusában restellni való kérdések bukkanjanak elő, mint kertje mélyén a disznóparéj, a muhar vagy a libatop.

Mért van az, hogy Felcsút sötét ura emberi lények egy kis csoportja felé segítő kezet nyújtott, noha ez mifelénk teljességgel ellenjavallt.

Magyarázatnak lennie kell, az ugyanis mindig van, csak néha titkolják. Groteszk módon még az

olyan helyzetekben is, mint ez a mostani, amelyről minden józan gondolkodású embernek azonnal be kell látnia, hogy a szereplők erkölcsi kiválósága mindenfajta sanda megközelítést kizár. Kormányzó urunk fennkölt személyét ilyesfajta kontextusban említeni önmagában véve is a blaszfémia határát súroló gesztus, a szent életű Kirill pátriárkáról már nem is beszélve.

Ugyan Kirill Pátriárkát nevezik dohánymetropolitának is, arra hivatkozván, hogy az egyház részére biztosított vámmentes dohányimport lehetőségével visszaélve saját bukszáját vastagítja, noha tudvalévő, hogy bevételének minden egyes kopejkája a szegények javára megy.

Persze ettől még nem igazán világos, mért kell egy szent férfiúnak dohánybizniszben utaznia, de hát ez minden bizonnyal hittitok, s mint ilyen, nem a nyilvánosságra tartozik. Ahogy nyilvánvalóan az sem, hogy Moszkva és egész Oroszország pátriárkája a kelleténél talán közelibb kapcsolatot ápolt az állambiztonsági szolgálattal, ámde a néhai Szovjetunióban az Úr angyalai is a KGB-nek dolgoztak, és ezt akkoriban senki jótét lélek nem kifogásolta, vagy ha mégis, akkor hamarosan jobb belátásra kellett térnie.

Forrás: VÁNCSA ISTVÁN: Már a kapuban című publicisztikájának részlete az Élet és Irodalomból.

Váncsa István teljes cikke INNEN LETÜÖLTHETŐ