Orbán és Garancsi páholyból nézik a fejleményeket, de azért tudják: totális hatalmi törekvéseik előtt az önkormányzatok képezik az utolsó védvonalat. Ha a helyhatóságok elesnek, magunkra hagyva, a közösség ereje nélkül nézhetünk szembe az önkény mindent maga alá gyűrő gépezetével. Orbán akarja ezt a hatalmat. Minden eszközt megragad, hogy megszerezze. A köztéri reklám pedig pont ilyen, ezért adta haverja, Garancsi István kezébe. Így mindenhol az orbáni üzenetbe ütközzünk...

Két jó oka is volt az Orbán-kormánynak, hogy felülről belenyúljon a fővárosi köztéri reklámpiacba, így biztosítva, hogy a a fővárosi lámpaoszlopok reklámcélú hasznosításáról szóló tender győztesével való szerződést elutasító közgyűlési döntés ellenére is fennmaradjon az Orbán-huszárral korábban kötött kontraktus.

Mindkét ok durván demokrácia-ellenes. Az egyik az Orbán-rendszer kézből etetése közpénzből. Nincs benne semmi új, hiszen a Fidesz leglényege a gátlástalan harácsolás. A módszer – vagyis a

felülről kormányrendelettel, törvénymódosítással belenyúlni gazdasági folyamatokba, átírni pályázati döntéseket – unalomig ismert a dohánykoncessziótól, a föld- és kastélyosztáson át a hulladékgazdálkodásig. A magyar gazdaság – az uniós forrásokat is beleértve – a legmélyebb szintekig átitatódott a politikai haszonszerzők érdekeivel.

Márpedig a fővárosi köztéri reklámpiac válságálló, sokmilliárdos torta. A hirdetőoszlopokat néhány éve csikarták ki az Orbánnal szembeforduló egykori Fidesz-pénztárnok Simicska Lajos kezéből, aki persze szintén gyanús tenderen kapta meg azokat. A fővárosnak évente alig néhány tízmillió forint bérleti díjat fizető Mészáros Lőrinc cégen keresztül százmilliók folyhatnak Orbánékhoz évente.

Jól fialhatnak a most rendeleti úton NER-kézben tartott lámpaoszlopon lógó elefántfülek is. A baloldali üzleti köröktől szintén törvénymódosítás segedelmével Orbán kötélbarátjához, Garancsi Istvánhoz áttolt ESMA se fizet évi néhány tízmilliónál többet az oszlopok használatért Budapestnek, miközben a piacról a százszorosát szedi be. (Egy oszlop ára napi 250 forint, egy elefántfülé már évekkel ezelőtt is 80 ezer volt.)

A másik ok a hatalom megtartásának minden demokratikus, erkölcsi, üzleti játékszabályt felülíró vágya. Jövőre két választás is lesz Magyarországon. Egy év múlva a magyarok képviselőket küldenek az Európai Parlamentbe és nagyon nem mindegy, hogy a Fidesz-narratívát papagájként felmondók képviselik majd az országot vagy olyanok, akik konstruktív részesei lehetnének a kontinens döntéshozó testületének.

A másik talán még fontosabb voksolás a helyi közügyekről szól majd. Annak a kerületnek, falunak, városnak a közvetlen irányításáról, ahol élünk, ahol iskolába jár a gyerek, ismerősként üdvözöl a pék, a legszebb részből kanyarít szeletet a hentes, húslevest hoz a szomszéd, ha gyengélkedünk. Az önkormányzatok – különösen Budapest és az ellenzéki vezetésű kerületek - évek óta elkeseredett harcot vívnak a kormány hadüzenet nélküli háborújában. A kormány mindent vinne és nem adna érte semmit.

Az önkormányzatok képezik az utolsó védvonalat. Ha elesnek, magunkra hagyva, a közösség ereje nélkül nézhetünk szembe az önkény mindent maga alá gyűrő gépezetével. Orbán akarja ezt a hatalmat. Minden eszközt megragad, hogy megszerezze. A köztéri reklám pedig pont ilyen. Így mindenhol az orbáni üzenetbe ütközzünk: az újságban, a tévében, a plakátokon, a lámpaoszlopokon. Az állandóan sulykolt üzenet pedig egyre mélyebbre ivódik. A demokrácia peremén, semmibe lógatott lábbal, torz információkba burkolva eljöhet a pillanat, amikor az orbáni rend válik kívánatossá. 

Forrás: SZALAI ERZSÉBET (Népszava)