A csepeli  kiskirály birkózó bunkere csak egyetlen darab a rezsibiztos főnökének épült emlékműből

Már várom, mikor kezdik el gyalulni a Gellérthegy oldalát, hogy a Rushmore-hegybe vájt négy amerikai elnök arcképének mintájára belevéssék Orbán Viktor képmását. De addig is ott van a hegy tetején a Citadella, amit háború, durva infláció és még durvább brüsszelezés mellett alakítanak szabadságharcos múzeummá. A hatalmas országzászló már lobog. Bár ez is eltörpül a budai várnegyed rongyrázó visszaépítése mellett, a Karmelita kolostor kivagyi, gőgös erkélyéről nem is beszélve.

Igaz, jó messze el lehet látni onnan. A szem ugrálhat az egyik NER emlékműtől a a másikig: a Postapalota aranyszarvasától a Dagály uszodán, az új Néprajzi Múzeumon, a Puskás Stadionon, az atlétikai vb pályáin, a Ludovikán, meg az épülő zuglói állami hivatali negyeden át a csepeli kiskirály birkózócsarnokáig, majd vissza a Nemzeti Színházon, Tiborcz szállodáin, Mészáros Lőrinc és a többi NER-lovag egymást überelni akaró építményein túl egészen az irgalmatlanul pöffeszkedő

MOL-toronyig, amely bugris gumicsizmaként tapos a Kopaszi-gát ragyogó parkja mellett.

S ez még csak Budapest. Az Orbán-éra emlékművei ott vannak mindenhol: a megannyi focipályában és sportcsarnokban, a Club Aligában, a keszthelyi jachtkikötőben, a szántódi BaLaLandban, a düledező lombkorona sétányokban, a térdig érő kilátókban, az erőltetett Fertő-tavi megalomán Disneyland-tervben, a vízágyas tehénistállóban, Orbán két medencés, három kerti tavas, „elmélkedő” sétányos, kúriás hatvanpusztai birtokában, a felcsúti stadionban, Tiborcz turai kastélyában, az összes kínai aksigyárban, Polat lakóparkjaiban és Rahimkulov záhonyi vasúti átrakodójában. Mindenütt és mindenhol. Az orbáni világ építményei akkor is velünk lesznek, amikor ő már régen nem lesz első ember. S ez még talán csak a kisebbik baj.

Az orbáni építkezésekre – főként ha belevesszük a sűrű milliárdokkal támogatott NER beruházásokat és a hithű fideszesek magánprojektjeit is – százmilliárdokat vettek ki az államkasszából. A mi zsebünkből. De ha legalább jutott volna a vállalhatatlanságig lezüllesztett oktatásra, a működésképtelenség felé sodródó kórházakra és rendelőkre, a klímaváltozás hatásait mérséklő beruházásokra, a vasútfejlesztésre, valóban munkahelyteremtő és versenyképes üzemek építésére, az életszínvonal emelésére, vagy legalább szinten tartására, a nyugdíjakra, a gyermekvédelemre. De nem maradt.

Az egyre terebélyesedő, egyre durvább kinézetű orbáni emlékmű lebontása évekbe, évtizedekbe telik majd. Ha akad egyáltalán valaki, aki nekikezd. Mert lassan nem marad itthon senki, csak az idősek, akiknek a nyugdíjára valót nem termeli meg senki, meg azok, akiknek nincs külföldön eladható tudásuk, az elesettek, akiknek a holnapi nap túlélése is nagy kihívás, nemhogy a jövőt firtatnák, meg azok a bolondok, akik azt hiszik, hogy itt van dolguk, itt vannak a szülők, a gyerekkor álmai, Budapest fényei, a Balaton vize, Szilvásvárad palotája és az Őrség szerei. Jó hogy itt maradnak, nélkülük semmik lennénk. De látva mi vár ránk, rájuk kiáltanánk: fussatok drága bolondok. 

Forrás: SZALAI ERZSÉBET Műrmlékmustra című publicisztikája (Népszava)